VERESS PçL FŐLEG SZAKMAI …NƒLETRAJZA,
SAJTîSZEMELVƒNYEKKEL DOKUMENTçLVA
(1998-99
telŽn ’rta; felesŽge, De‡k ƒva kiegŽsz’tŽseivel)
Budapesten
szŸlettem -- 1920. ‡prilis 9-Žn --, de erdŽlyi sz‡rmaz‡sœnak vallom magam, mert
szŸleim nŽh‡ny h—nappal a vil‡grajšvetelem előtt menekŸltek Kolozsv‡rr—l a
főv‡rosba. SzŸletŽsemkor a vil‡gh‡borœnak m‡r rŽgen vŽge volt Žs
Ausztria-Magyarorsz‡g tšbbŽ nem lŽtezett, de a h‡borœ Žs a Monarchia tipikus
gyermekŽnek tekintem magam, minthogy szŸleim a birodalom kŽt ellentŽtes csŸcskŽből
jšttek Žs a h‡borœ nŽlkŸl sohasem tal‡lkoztak volna. Ap‡m (dr.Veress P‡l
matematikus, a harmincas Žvektől egyetemi tan‡r) rŽszben mŽg fšldtœr—,
rŽszben m‡r ŽrtelmisŽgi szŽkely fam’li‡b—l, any‡m pedig osztr‡k-cseh kispolg‡ri
csal‡db—l sz‡rmazott (Meizl D—ra zongoraművŽsznek kŽszŸlt, de egy sœlyos
bakfiskori betegsŽg, majd a h‡borœs nyomorœs‡g miatt erről le kellett
mondania). Gyerekkoromban ’gy sokat ing‡ztam Kolozsv‡r (ahol apai nagyap‡m,
dr.Veress Vilmos, szintŽn matematika-tan‡r Žlt csal‡dj‡val) Žs a BŽcs melletti
Korneuburg kšzštt (ahol anyai nagyap‡m volt ‡llom‡sfőnšk). (Marg—n: H‡rom haza kšzŸl egy sem igazi.
KŸlšn‡ll‡som innen eredhet. Gyermekkori benyom‡sok idegenszerűsŽge.)
SzŸleim
a menekŸlt-vagonb—l Kispestre kerŸltek. Ott, a Wekerle-telep szomszŽds‡g‡ban
cseperedtem fšl, n‡lam h‡rom Žvvel fiatalabb hœgommal egyŸtt. (Hœgom, Veress
ƒva, 1944-ben felesŽgŸl ment dr. Gegus Imre jog‡szhoz, aki az ostrom alatt
meghalt. Kisl‡nyukat 1945 m‡jus‡ban m‡r fŽl‡rv‡nak szŸlte meg. NŽprajzos,
muzeol—gus, majd agr‡rtšrtŽnŽsz lett, a Mezőgazdas‡gi Mœzeumb—l ment
nyugd’jba. 1989-ben Heckenast Guszt‡v tšrtŽnŽsz felesŽgekŽnt halt meg.) (Itt
fűzšm bele, hogy a h‡borœ ‡ldozata lett idősebb Veress P‡l is, a
h‡zuk meglehetősen romos volt, Žs a szomszŽds‡g teljesen kifosztotta.)
Igen
hat‡rozott, de kor‡ntsem megb’zhat— emlŽkem szerint nŽgy-štŽves koromban
hat‡roztam el, hogy festő leszek, annak az intenz’v šršmnek a hat‡s‡ra,
amit Žreztem, amikor elef‡ntok tucatjaival rajzoltam tele a frissen meszelt
kispesti szoba fal‡t. Elsz‡nts‡gomat kŽsőbb megerős’tette egy
nagykalapœ, szak‡llas, garabonci‡s kŸlsejű v‡ndorfestő, aki hatalmas
mapp‡val a h—na alatt j‡rt Žs megdicsŽrte kurucok, honvŽdek illetve indi‡nok
apr— alakjainak sz‡zait felvonultat—, sz’nes ceruz‡val kŽszŸlt csatakŽpeimet.
Ez bizony‡ra Ausztri‡ban tšrtŽnt, legfšljebb 9 Žves koromban.
Az
elemi iskol‡t mag‡ntanul—kŽnt vŽgeztem, a szomszŽdban lak— T—th nŽni tan’tott.
Mire kšzŽpiskol‡s lettem, m‡r Bud‡n laktunk, mert ap‡mat kineveztŽk a
Tan‡rkŽpző IntŽzetbe. A Werbőczy
re‡lgimn‡ziumba j‡rtam, amely ma -- az ostrom kšvetkezmŽnyekŽppen egy emelettel
alacsonyabban -- Petőfi nevŽt viseli. Az iskol‡t szšrnyen ut‡ltam Žs
untam, b‡r nem voltam rossz tanul—, s azzal a -- ma m‡r tudom, igazs‡gtalan --
ŽrzŽssel fejeztem be, hogy szellemi fejlődŽsemben szinte semmit sem kaptam
az ott eltšltštt vŽgtelennek tűnő —r‡kt—l.
Ebből
a szempontb—l jobb emlŽkem van a cserkŽszetről. A 345-šs unit‡rius csapat
tagja lettem. Pajt‡saim tœlnyom— tšbbsŽge a SzŽkelyfšldről ‡ttelepŸlt iparos-
vagy munk‡sgyerek volt, de nŽh‡ny budapesti ŽrtelmisŽgi csal‡d fi‡val is
šsszekerŸltem. Hadd eml’tem meg kšzŸlŸk Gimes Mikl—st, a kŽsőbbi 1956-os
m‡rt’rt, Moln‡r Mikl—s ma Sv‡jcban Žlő tšrtŽnŽszt, vagy Sur‡nyi J‡nost, a
kitűnő matematikust. Ezek a fiœk egy-kŽt Žvvel idősebbek voltak
n‡lam, Žs a kir‡ndul‡sokon, t‡boroz‡sokon, šsszejšveteleken velŸk folytatott -
vagy csak vŽgighallgatott -- hosszœ beszŽlgetŽsek az iskol‡Žn‡l Žs az
oszt‡lyt‡rsakŽn‡l is nagyobb hat‡ssal voltak r‡m. ƒn -- a tšbbi gyerekkkel
egyŸtt -- Žszre sem vettem, hogy ezeknek a fiœknak nagyrŽsze nem hozz‡nk
hasonl— "szŸletett unit‡rius", hanem ‡ttŽrt zsid— csal‡dok gyermeke.
Ez mutatja a csapat j— szellemŽt, Žs egyben hozz‡j‡rult ahhoz, hogy mire
kinőttem a cserkŽszetből, m‡r hat‡sosan be voltam oltva
antiszemitizmus ellen.
Furcsa,
hogy az akkort‡jt (m‡r 1938 kšrŸl j‡runk) teljesen pozit’vnak ŽrtŽkelhető,
de nŽmi melldšngető fajmagyarkod‡st—l sem mentes nŽmetellenessŽgtől
viszont nem riasztott el saj‡t fŽlig nŽmet sz‡rmaz‡som. (Ut—vŽgre NŽmeth L‡szl—
Berzsenyinek is megbocs‡totta Thulmon nevű mam‡j‡t.) Ha cserkŽszpajt‡saim
"urb‡nus" l‡t—kšršmet t‡g’tott‡k ki, a Szab— Dezsőtől a
nŽpi ’r—kig vezető utat azzal a t‡rsas‡ggal kezdtem vŽgigj‡rni, amelybe
J‡rd‡nyi P‡l zeneszerző vezetett be. Ebben a kšrben ismerkedtem meg kŽsőbb
M‡rkus Istv‡nnal, a paraszti Žlet kitűnő ismerőjŽvel, P‡pai
BŽl‡val, akit a nyilasok kivŽgeztek, a lelkes So—s Jucival Žs Kov‡ts Zsuzs‡val,
aki azut‡n Sipos Gyula kšltő felesŽge lett. Ezek persze kŽsőbbi
fejlemŽnyek, de most eml’tem őket, mert mŽg gimnazista koromban kezdtem a
Paulovits-h‡zhoz j‡rni, J‡rd‡nyi Pali hœg‡nak, M‡rt‡nak udvarolva.
KšzŽpiskolai
rajztan‡rom, Kosztol‡nyi Guszt‡v ink‡bb csak azzal gyakorolt befoly‡st
kŽsőbbi p‡ly‡mra, hogy ap‡mat, akivel j— ismeretsŽgben volt, a
kŸlšnrajz-—r‡kon kŽsz’tett portrŽtanulm‡nyaim alapj‡n megnyugtatta: Žrdemes
művŽszi p‡ly‡ra engednie. Ap‡m nem is tett azut‡n ellenvetŽst, csak azt
igŽrtette meg velem, hogy tan‡rnak nem megyek. Kosztol‡nyi tan‡r urat sajnos
nem nagyon ŽrdekeltŽk v‡rromokat vagy kopasz fatšrzseket ‡br‡zol— kezdetleges
v’zfestmŽnyeim. Ezek kšzŸl nŽh‡ny vŽletlenŸl megmaradt, s most, hatvan Žv
mœlt‡n, hat‡rozottan felismerni vŽlem bennŸk a 35-40 Žves korom —ta csin‡lt
kŽpeim sz‡mos jellegzetessŽgŽt. Lehet, hogy főiskolai tanulm‡nyaim Žs
első fiatalkori pr—b‡lkoz‡saim időszaka csak hosszœ, s tal‡n nem is
szŸksŽges kerŸlőœt volt?
ƒrettsŽgi
ut‡n ƒless Istv‡n, a neves akvarellista Žs kitűnő pedag—gus
szabadiskol‡j‡ban vettem rŽszt főiskolai előkŽsz’tő tanfolyamon,
Bod L‡szl—val egyŸtt. AkadŽmikus rajztud‡som itt m‡r nem sokat fejlődštt,
de nagyon hasznos volt, hogy elsaj‡t’tottam a technikai fog‡sokat: a rajzszŽn
Žs a monopol-rad’r kezelŽsŽt, az akvarell nedvesen tart‡s‡nak fortŽlyait, a
pap’r felfesz’tŽsŽt stb. FelvŽteli rajzaimat valamennyi tan‡r elfogadta, ’gy
szabadon v‡laszthattam mestert. A legsz’vesebben Rudnayhoz mentem volna, de
ő m‡r nyugd’jaz‡s előtt ‡llt, Žs szinte teljesen sŸket volt. A
tšbbiek kšzŸl csak Szőnyi jšhetett sz‡m’t‡sba, akit nagyon nagyra becsŸltem,
ha festŽszete nem is ‡llt valami kšzel hozz‡m. Szőnyi akkor frissen kerŸlt
a főiskol‡ra Žs kiemelkedő mesternek bizonyult: nem erőltette
saj‡t felfog‡s‡t, de az ‡ltal‡nos elveket nagyon hat‡sosan Žs Žrthetően
tudta kifejteni. KŸlšnšsen az első Žvben, amikor szŽnnel rajzoltunk aktot
Žs fejet, Žreztem szinte fizikailag a belőle ‡rad— inspir‡ci—t.
KŽsőbb, az olajfestŽs korszak‡ban, m‡r t‡volabb kerŸltŸnk egym‡st—l, de
jellemző, hogy legsikeresebb tanulm‡nyomnak egy Ÿlő paraszt-l‡nyr—l
festett v‡sznamat nevezte, amely minden addigi pr—b‡lkoz‡somn‡l kevŽsbŽ
"szőnyis", Žs ink‡bb "alfšldies" volt. MŽg
kŽsőbb, amikor a konstruktivizmus kezdett Žrdekelni (m‡r amilyennek Žn
kŽpzeltem, valami kubizmusb—l Žs Barcsayb—l habart muszklifitogtat‡s -- Kass‡k
ilyen munk‡it œgysz—lv‡n nem is ismertem), Szőnyi Žrezhetően
elhidegŸlt tőlem. Ma m‡r œgy Žrzem, igaza volt.
Tan‡raim
kšzŸl erős benyom‡st tett r‡m Elekfy, az akvarell tan‡ra. J— művŽsz
volt, b‡r Szőnyihez nem foghat—, pedag—guskŽnt sem. Val—s‡ggal r‡m pr—b‡lt
erőszakolni egy hajlamaimt—l idegen, finom valőrškre alapozott
modort, s Žvekre el is vette a kedvemet a v’zfestŽstől
Varga
N‡ndor Lajosnak főleg technikai ismereteket kšszšnhetek. Maradand— emlŽket
őrzšk Nagy S‡ndorr—l, a fresk—festŽs tan‡r‡r—l, aki m‡r nagyon šreg volt,
de remek elbeszŽlő. MesŽlŽsŽt Žlvezettel hallgattuk, de az Žvek sor‡n
tšbbet alig tanultunk tőle, mint azt, hogy kecskebőrből hogyan
lehet enyvet főzni. Tšbbi tan‡romat nem akarom nŽvvel eml’teni, legtšbben
a kšzŽpiskolai sz’nvonalat sem ŽrtŽk el. KŸlšnšsen a művŽszettšrtŽnet
oktat‡sa volt felh‡bor’t—an n’v—tlan. Egy katolikus pap adta elő, akinek a
nevŽt el is felejtettem. Az igen nŽpszerű Žs szellemes Krocs‡k Emillel, az
‡br‡zol— mŽrtan tan‡r‡val alig volt dolgom, minthogy ap‡mnak tett igŽretemhez
h’ven nem voltam tan‡rjelšlt. Maradand— kapcsolatom alakult ki kŽsőbb Franois Gachot-val, a francia nyelv tan‡r‡val. (ƒvfolyamt‡rsai: Kov‡cs Emil, Polg‡r Ida,
Kluge Lenke, Kundt Ernő, Szilv‡ssy P‡l, a szobr‡szok kšzŸl Megyery Barna,
BenczŽdi S‡ndor, PŽterfy Istv‡n. Sikuta Guszt‡v eggyel fšlštte j‡rt, Fekete
GŽza eggyel alatta, de Bod Lacival egyŸtt ők alkott‡k a
"nŽgyesfogatot". )
A
főiskolai vŽgbizony’tv‡ny ‡tvŽtelekor (diploma akkor csak a
tan‡rjelšlteknek j‡rt), 1943-ban m‡r egyetemi polg‡r voltam. MŽg 1942-ben
beiratkoztam a bšlcsŽszkarra. Ezt, mint főiskol‡snak, tulajdonkŽppen nem
lett volna szabad megtenni, ap‡m seg’tsŽge kellett, aki akkor m‡r egyetemi
tan‡r Žs a Tan‡rkŽpző IntŽzet igazgat—ja volt. Tšbbek kšzštt
művŽszettšrtŽnetet (Gerevich), nŽprajzot (Viski), filoz—fi‡t
(Brandenstein) hallgattam, s j‡rtam Vargyas Lajos proszemin‡rium‡ra -- nem
valami szorgalmasan. A fő cŽl nem is tud‡som gyarap’t‡sa volt, hanem az,
hogy a katonai szolg‡lat megkezdŽsŽt halogassam.
(Ezen a ny‡ron
šsztšnd’jjal Nagyb‡ny‡ra ment, kb. egy h—napot dolgozott ott, Bod Lacival Žs a
fiatalabb J‡nossy Firinccel egyŸtt. Itt ismerkedett meg Erdős Tibor,
Moldov‡n Istv‡n, Mikl—ssy G‡bor rom‡niai magyar festőkkel.)
Utols—
főiskolai Žvem nagy jelentősŽgű fejlemŽnye volt, hogy
szŽkelyfšldi šsztšnd’jat nyertem. Akkoriban ismerkedtem meg Nagy Istv‡n
munk‡ival, s elhat‡roztam, hogy most azt‡n nekil‡tok megcsin‡lni az igazi
magyar nŽpi, Žs persze monument‡lis realizmust. Ez termŽszetesen egŽszen m‡s
lesz, mint a zsšgšdi Nagy Imre r—mai-iskol‡s, vagy Derkovits propagandisztikus,
vagy F‡y Alad‡r Žs sok hasonl— ‡lnaiv stiliz‡lt modora. H‡rom ny‡ri Žs kŽt tŽli
h—napot tšltšttem P‡lpatak‡n, a Korond fšlštti irt‡s-telepŸlŽsen, amelynek nŽpe
a 18.sz‡zadban megkšvŸlt nyelvŽvel Žs szok‡saival teljesen elragadott Žs
fellelkes’tett. Szorgos munk‡lkod‡som eredmŽnye egy teljes termet megtšltštt a
SzŽpművŽszeti Mœzeumban, az šsztšnd’jasok 1943 nyar‡n rendezett
ki‡ll’t‡s‡n. A h‡borœ előtt kŽsz’tett munk‡im tœlnyom— rŽszŽvel egyŸtt
elpusztultak az itt bemutatott pasztell portrŽk Žs t‡jkŽpek is, ’gy ma m‡r ellenőrizhetetlen,
hogy kšzelebb jutottam-e kitűzštt cŽlomhoz.
Az
1942-es Žs 43-as esztendőre esik az unit‡rius ifjœs‡gi egyesŸlet
elnškekŽnt folytatott, időnkŽnt ugyancsak l‡zas tevŽkenysŽgem. Ez nagy
sikerek jegyŽben kezdődštt: a Hőgyes Endre utcai misszi—h‡z
fšldszintjŽn műkšdő, lerobbant di‡kotthon felszerelŽse, r‡di—val,
vet’tővel ell‡t‡sa, civiliz‡lt t‡rsalg—j‡nak berendezŽse, a tanulni vagy
dolgozni a SzŽkelyfšldről idejštt fiatalok šsszehoz‡sa a budapesti
unit‡rius ifjœs‡ggal. Elnški p‡ly‡m befejezŽse ann‡l csœfosabb volt. Azt a
v‡dat, hogy "zsid—bar‡t" im‡kkal nyitom meg az egyesŸleti
šsszejšveteleket, mŽg sikerŸlt kivŽdeni, sőt tœlŽltem azt a botr‡nyt is,
hogy a di‡kokat Žs a budapesti unit‡rius œricsal‡dok le‡nyait t‡ncos-dalol—s dŽlut‡nokra
šsszehoztam a munk‡snak-tanoncnak vagy cselŽdl‡nynak a főv‡rosba jštt
fiatalokkal. De amikor egyik előad—estŸnkre sz—noknak megh’vtam a
kolozsv‡ri Nagy Istv‡n ’r—t, abba belebuktam. (A kor‡bban megh’vott Žs el is
jštt előad—k kšzŸl Veres PŽterre, Kov‡cs ImrŽre, SzabŽdi L‡szl—ra Žs
Bšzšdi Gyšrgyre emlŽkszem.) "Kommunist‡kra nincs
szŸksŽgŸnk!"--harsogta Csiky G‡bor esperes œr, s le kellett mondanom. A
tags‡g a dŸhšdt kitšrŽst r‡m vonatkoztatta, de ma m‡r bevallhatom, hogy az
esperes œr a kolozsv‡ri ’r—ra Žrtette, s esze ‡g‡ban sem volt engem, a
tekintŽlyes unit‡rius presbiter fi‡t kommunistas‡ggal gyanœs’tani.
Ezt
az epiz—dot azŽrt mondom el ilyen indokolatlan rŽszletessŽggel, hogy nŽmileg
ellensœlyozzam a kšvetkező fejezet szŽgyenŽt: a nŽmet megsz‡ll‡s
h—napjaiban lap’tottam. NŽh‡ny dilett‡ns pr—b‡lkoz‡st—l eltekintve (a J‡rd‡nyi
Palival kapcsolatban eml’tett t‡rsas‡g œtj‡n) semmi ellen‡ll‡si vagy
embermentŽsi akci—ban nem vettem rŽszt, s 1944. okt—ber 15-Žn, a nyilasok
hatalomra jut‡sakor engedelmesen bevonultam p—ttartalŽkosnak a 101. lŽgvŽdelmi
tŸzŽroszt‡lyhoz. (òtkšzben legjobb
bar‡tj‡val, Kov‡cs Gyurk‡val kšzšsen terveztŽk, hogy meglŽpnek, de mert Gyurk‡t
szškŽsi k’sŽrlete kšzben lelőttŽk, el‡llt ettől a tervtől.) Fegyvertelen
operett-katon‡skod‡som Žs amerikai hadifogs‡gom tšrtŽnetŽt -- b‡r, illetve
Žppen mert kŸlšn kšnyvet igŽnyelne -- ink‡bb ‡tugrom. Csak annyit Žrdemes
megeml’teni, hogy a SzibŽri‡hoz kŽpest ugyan paradicsomi, de šnmag‡ban azŽrt
elŽg pocsŽk amerikai hadifogs‡gban sokat rajzoltam. Előszšr a
bajt‡rsaimat, de kŽsőbb amerikai katon‡kr—l, majd fŽnykŽp ut‡n azoknak
otthon maradt, vagy helyben szerzett "menyasszonyair—l". M‡r nem
emlŽkszem, sőt el sem tudom kŽpzelni, hogyan is jutottam
akvarellkŽszlethez, majd olajfestŽkhez (a hadifogoly mindent tud szerezni, ha
akar), s vŽgŸl val—s‡gos művŽszeti műhely tagjakŽnt Žltem, (Wass Anti Žs PŽnzes Sanyi grafikusok
t‡rsas‡g‡ban) a Karlsruhe melletti t‡borban. KŽsőbb r‡ kellett jšnnšm,
hogy ez a rutinmunka nem nagyon haszn‡lt rajzkŽszsŽgemnek.
Haza
1946 janu‡rj‡ban Žrkeztem. Ahogyan Žpen Žs egŽszsŽgesen itt ‡llva, kšrŸlnŽztem
a romm‡dőlt Žs lakosainak sz‡zezreit sirat— orsz‡gban, valami mŽly
szŽgyenkezŽs Žs lelkiismeretfurdal‡s tšltštt el, nem csak saj‡t mulaszt‡sos
bűneim miatt, hanem mintegy egŽsz fajt‡m Žs oszt‡lyom nevŽben is. Tenni
akartam valamit, s kor‡bbi kapcsolataim alapj‡n termŽszetesen a Nemzeti Parasztp‡rtba
jelentkeztem. P‡rtbeli tevŽkenysŽgem keretŽben mŽg v‡laszt‡si biztos is voltam
egy II. kerŸleti szavaz—helyisŽgben, s szent felh‡borod‡ssal lepleztem le
nŽh‡ny kŽkcŽdul‡s szŽlh‡most (azaz tšbb helyen is szavaz— kommunist‡t). ƒvekkel
kŽsőbb megtudtam, hogy hasonl— fellŽpŽsŽrt, ami miatt nekem, a
jelentŽktelen parasztp‡rti fick—nak semmi bajom sem lett, a szoci‡ldemokrata
Karig S‡ra vagy t’z Žv SzibŽri‡val fizetett.
Fokozatos
ki‡br‡ndul‡som egy m‡sik ‡llom‡s‡t is szeretnŽm felidŽzni. Hogy hol Žs milyen
parasztp‡rti šsszejšvetelen voltam, m‡r nem tudom. ògy rŽmlik,
művŽszetről, főleg zenŽről volt sz—. Arra azonban sz—
szerint emlŽkszem, amit a gyűlŽsről hazaŽrkezve felesŽgemnek Žs
hœgomnak mondtam: "Itt valami nagy baj lehet. A pulpituson ‡llt egy ember
Žs hazudott. A hallgat—s‡gban ezt mindenki tudta, de œgy tett, mintha elhinnŽ.
A sz—nok is pontosan tudta, hogy tudj‡k, mŽgis œgy tett, mintha hinne a taps
őszintesŽgŽben Žs elŽgedetten t‡vozott. A hallgat—s‡g sz—tlanul,
restelkedve oszlott szŽt."
A
marxizmus ellen a vŽgleges vŽdőolt‡st valamivel kŽsőbb kaptam meg,
amikor, termŽszetesen nŽvtelenŸl, elvŽgeztem Luk‡cs Gyšrgy "Marx Žs Engels
irodalomelmŽlete" c’mű művŽnek leford’t‡s‡t a nŽmet
eredetiből magyarra (hŽberből vendre). ƒn sosem idegenkedtem a
tudom‡nyt—l, filoz—fi‡t—l (mint kŽsőbb ki fog derŸlni, mŽg a
kšzgazdas‡gt—l sem), de alap‡ll‡som esztŽtikai maradt. Matematikus ap‡mt—l is
azt tanultam, hogy az olyan levezetŽs, amely nem szŽp, nem lehet igaz. VŽrt
izzadva r‡gtam ‡t magam ezen a kšrmšnfont sz—folyamba csomagolt, nyakatekert
gondolatmeneten, s azt a mŽly meggyőződŽst szűrtem le, hogy
"ami ilyen ronda, az nem lehet igaz". Az—ta nekem beszŽlhettek
marxista, vagy ak‡r neo-marxista esztŽtik‡r—l, gazdas‡gtanr—l vagy
filoz—fi‡r—l, sz‡momra az egŽsz csak ‡ltudom‡nyos blabla maradt. SzerencsŽmre
minden kŽsőbbi munkahelyem olyan volt, hogy nem igŽnyelte a lelkesedŽst.
Egy akkori, nem Žppen izlŽses viccre utalva: lehetett fintorogva nyalni, a
cs‡mcsog‡st nem kšveteltŽk meg.
Luk‡cs-ford’t‡si
ŽlmŽnyemmel fŸgg šssze a "MűvŽszetelmŽleti Pegazus". Ennek a
mot’vumnak eredetileg az "Hommage a Luk‡cs Gyšrgy" ironikus alc’met
sz‡ntam. De 1965-ben, amikor az első koll‡zs-vari‡ci—t csin‡ltam, nem
akartam a felŸlről t‡madott šreget b‡ntani, mire pedig elkŽszŸlt az
olajkŽp, Luk‡cs m‡r halott volt, nem lett volna szŽp dolog kicsœfolni.
Előreugrottam
az időben. VisszatŽrve 1946-re, a hadifogs‡gb—l val— hazatŽrŽsem idejŽre:
csal‡dom kŽt elšzvegyŸlt nőtagja, hœgom, akinek kšzben megszŸletett imm‡r
ap‡tlan kisl‡nya is, Žs megviselt idegzetű any‡m az ostrom ut‡ni első
nehŽz esztendőben nagyon sok Žs šnfel‡ldoz— seg’tsŽget kapott hœgom
bar‡tnőjŽtől, De‡k ƒv‡t—l, akibe azonnal beleszerettem Žs megkŽrtem a
kezŽt. (Az elbeszŽlŽs eddigi mint‡j‡t kšvetve itt mondom el, hogy De‡k Istv‡n
gŽpŽszmŽrnšk l‡nya akkor a r‡di—n‡l dolgozott, majd onnan oszt‡lyidegen
elemkŽnt kirœgatv‡n, kŸlšnfŽle munkahelyek lŽgkšrŽnek kitapasztal‡sa ut‡n, 1957
tavasz‡n a Corvina kšnyvkiad—n‡l kštštt ki, ahonnan az idegennyelvű
szerkesztősŽg vezetőjekŽnt ment nyugd’jba. NŽh‡ny gyermekkšnyvet ’rt,
sz‡mos művŽszeti t‡rgyœ, illetve ismeretterjesztő kšnyvet ford’tott.
H‡rom le‡nyt szŸlt, Žs m‡ig megosztja velem a kšzšs Žlet megpr—b‡ltat‡sait.
…ccse, De‡k Istv‡n tšrtŽnŽsz, 1948-ban emigr‡lt, ma New Yorkban a Columbia
egyetem itthon is nŽpszerű, sűrűn hazal‡togat— professzora.)
Leendő
ap—somnak šsszeh‡zasod‡sunk ellen kifog‡sa nem volt, csak egy feltŽtele: fix
fizetŽses ‡ll‡s. êgy tšrtŽnt, hogy 1947 elejŽn szerkesztő œr lettem, s
‡prilisban megvolt az eskŸvő. A Hőgyes Endre utcai templomban a m‡r
eml’tett Csiky esperes œr adott minket šssze.
(Itt a marg—n nŽh‡ny nŽv,
nyilv‡n emlŽkeztetőnek, hogy mit akar mŽg elmondani. Ezeket igyekszem
megfejteni, sajnos csak nŽh‡ny sz—val tudom kiegŽsz’teni. Teh‡t: Varga M‡ty‡s a
Nemzeti Sz’nh‡z fő d’szlettervezője volt. Az Žn l‡nykori bar‡ti
kšršmhšz tartozott GellŽrt Endre Nemzeti szinh‡zi rendező, ő
aj‡nlotta be Palit Varg‡hoz, Žs egy-kŽt h—napig dolgozott is ott, de nem akart
igaz‡n d’szlettervező lenni. Voltak alkalmi munk‡i, ’gy rekl‡mot kŽsz’tett
az Elektromos Műveknek, Žs Sink— K‡roly festővel kšzšsen, L‡szl—
Endre rendező megrendelŽsŽre, a R‡di— dekor‡ci—j‡t tervezte.
Legsz’vesebben egy t‡voli rokon, Brœz Laci b‡csi sz‡m‡ra kŽsz’tett pap’rmasŽ
b‡bfejeket, ezeknek a maradŽk‡t kŽsőbb a gyerekeink sz‡m‡ra rendezett
b‡belőad‡sokban haszn‡ltuk fel. Angol —r‡kat is adott. )
SegŽdszerkesztőnek
‡lltam be a MűvŽszeti Tan‡cs "Alkot‡s" c’mű, fenn‡ll‡s‡nak
ršvid esztendeje alatt azonban csak kŽthavonkŽnt megjelenő foly—irat‡hoz.
A szerkesztősŽg egyetlen m‡sik tagja, s egyben a főnškšm a
felelős szerkesztő: Kass‡k Lajos volt. Jobb ‡ll‡st nehezen
kŽpzelhettem volna magamnak: a munka ell‡t‡sa nem sok időt vett igŽnybe,
beletanultam (egy kicsit) a nyomdai munk‡ba, tšrdelŽsbe, korrig‡l‡sba,
szemŽlyesen megismertem az irodalmi Žs művŽszeti Žlet sok kiv‡l—s‡g‡t,
pŽld‡ul az Eur—pai Iskola kšrŽt, l‡t—kšršm sokat t‡gult. Ami mag‡t Kass‡kot
illeti, tšredelmesen be kell vallanom, hogy kšlcsšnšs rokonszenv nem tudott
kialakulni. Munk‡im -- m‡r amiket meg tudtam mutatni --, a hadifogs‡gb—l
hazahozott kissŽ sz‡lk‡s ceruzarajzok, nem tetszhettek neki, Žn pedig nehezen
viseltem rideg modor‡t, s azt, hogy "Elnšk œr"-nak kelllett
sz—l’tani. A kšztŸnk kialakul— feszŸltsŽg fő forr‡sa az volt, hogy
eltŽrően kŽpzeltŸk el a munkakšršmet. EgyrŽszt az bosszantotta, hogy
vŽgtelen štletessŽggel tudtam elszabot‡lni a titk‡rnői Žs kŸldšnci
feladatokat, amiket szeretett volna r‡ms—zni, m‡srŽszt hogy az időhi‡ny
miatt kŽnytelen volt Žrdemi szerkesztŽsi feladatokat is r‡mhagyni, amelyeket
viszont zsarnoki m—don a saj‡t kezŽben akart tartani. VŽgŸlis lev‡ltott, de a
helyemre felvett l‡ny m‡r csak egyetlen sz‡m šssze‡ll’t‡s‡ban seg’thetett:
megszűnt a MűvŽszeti Tan‡cs Žs vele a foly—irat. Elv‡l‡sunk bar‡ts‡gos
volt: Kass‡k az utols— sz‡mban, mintegy vigasztal‡sul, kšzšlte "A dr‡ma Žs
a film" c’mű elmŽleti ’r‡somat. A tŽma akkor nagyon Žrdekelt, persze
sokat nem kony’tottam hozz‡. Ak‡rmilyen szellemes volt is az okfejtŽsem,
egyetlen j—slatom sem jštt be, beleŽrtve a slusszpoŽnt, hogy a sz’npadr—l
kiszorul majd "az Žlethű hal‡lhšrgŽs".
(H‡zass‡gunk első
ŽvŽben, 1947 őszŽn, beutal‡ssal nŽh‡ny hŽtre a velencei
"Alkot—h‡zba" ment, Žn is megl‡togattam 2 napra. îri‡si kšzšs
szob‡ban laktak az ’r—k Žs a művŽszek, kšztŸk Berda J—zsef, R‡kos S‡ndor,
Bal‡zs Anna, Benj‡min L‡szl—, Derzsi S‡ndor Žs Kapicz Margit, Szil‡rd Iv‡n Žs a
felesŽge stb. A művŽszŸdŸltetŽst a s—gornőm, Veress ƒvi szervezte,
ő akkor a KultuszminisztŽriumban dolgozott.)
A
szerkesztŽs Žs a nősŸlŽs mellett maradt időm szorgoskod‡sra is.
Fellelkes’tett a NŽkosz DŽsi Huber-kollŽgium‡nak p‡ly‡zata, Žs egy tucat lin—leum-metszetet
csin‡ltam Petőfinek a p‡ly‡zatban megadott verseihez. A metszetek j—k
voltak, de darabos "nŽpisŽgŸk" nem nagyon kvadr‡lt Petőfi
szellemŽvel, s szeszŽlyes form‡tumuk miatt sorozatba sem igen ‡lltak šssze. êgy
azt‡n vŽgeredmŽnyben nem tal‡ltam igazs‡gtalannak a zsűri dšntŽsŽt, b‡r
bosszantott, hogy az első d’jat nem adja ki, s a beŽrkezett legjobb
p‡lyamunka -- az enyŽm -- a m‡sodik d’jat kapja meg. A zsűrinek mindegy
lehetett volna, hiszen a kollŽgiumnak akkor m‡r a m‡sodik d’j kifizetŽsŽre sem
volt pŽnze, hamarosan pedig az egŽsz NŽkosznak befellegzett.
Sokat
k—sz‡ltam a v‡rosban, tussal, di—p‡ccal rajzoltam a kibelezett, romos h‡zak
Žrzelmileg tragikus, festőileg izgalmas l‡tv‡ny‡t. Ezeknek a rajzoknak az
alapj‡n azt‡n otthon sorra kŽszŸltek az olajkŽpek.
Mit
tegyen az ember, akit a tapasztalatai ki‡br‡ndultt‡ tettek Žs cinizmusra
oktattak, de a termŽszete ezzel teljesen ellentŽtes? Megpr—b‡lkoztam a
csak-azŽrt-is idillel. Ebből lett a 48-as ki‡ll’t‡s "mediterr‡n
ihletŽsű", "fanyaron Fauve-osÓ rŽsze. Az 1947-es Žv őszŽn
lehetett, hogy a Moszkva (akkor mŽg SzŽll K‡lm‡n) tŽren tal‡lkoztam VŽgv‡ri
Lajossal, akivel mŽg az Egyetemen bar‡tkoztam šssze. A főv‡ros
művelődŽsi oszt‡ly‡n volt valamilyen ‡ll‡sa (kŽsőbb neves
művŽszettšrtŽnŽsz lett, főiskolai egyetemi tan‡rkŽnt ment nyugd’jba).
A rŽszletekre m‡r nem emlŽkszem, tŽny, hogy az ő seg’tsŽgŽvel 1948
m‡rcius‡ra šsszehoztunk egy t‡rlatot a főv‡ros ki‡ll’t‡si helyisŽgŽben,
amely kŽsőbb FŽnyes Adolf-teremkŽnt tšbb tov‡bbi bemutat—mnak adott
helyet, ma pedig çrk‡d GalŽri‡nak h’vj‡k. Az eml’tett romos v‡roskŽpeken k’vŸl
nŽh‡ny csendŽletet ‡ll’tottam ki, meg a Petőfi-illusztr‡ci—k sorozat‡t. A
kŽpek előad‡s‡t a szakŽrtők rŽszint a fauve-okkal, rŽszint a konstruktivist‡kkal rokon’tott‡k. Szobr‡sz
partnerem, KŸhner Ilse -- Engel Iv‡n zongoraművŽsz felesŽge -- m‡r ismert
művŽsz volt, s nŽpszerűsŽge j—tŽkonyan hatott ki‡ll’t‡sunk
l‡togatotts‡g‡ra.
B‡rmilyen
meglepő, nagyon meg voltam elŽgedve magammal, s a ki‡ll’t‡s sikerŽvel.
Azzal bŸszkŽlkedtem, hogy koroszt‡lyomb—l (teh‡t, mondjuk, az 1918 Žs 1922
kšzštt szŸletettek kšzŸl) elsőnek sikerŸlt "kiugranom", Žs
egysŽges, kiŽrlelt eredmŽnnyel a nyilv‡noss‡g elŽ ‡llni. A "siker"
ismŽrvŽt l‡ttam a j— kritikai visszhangban is:
"...
a lŽnyeges mindig kitetszik kŽpeiből. S a j— festő legfőbb
erŽnyekŽppen: kismŽretű műveiben is nagyvonalœan..." (Pog‡ny ….G., Sziv‡rv‡ny, 1948.jœn.26.) "...
nem elvonts‡gokban, izzadts‡gszagœ elmŽletekben Žli ki mag‡t, hanem kšrŸlnŽzni
mer a vil‡gban Žs l‡tni tud." (F—thy
J‡nos, Szabad MűvŽszet, II.Žvf.7-8.sz.)
H‡tha mŽg tudhattam volna, mit fog Frank J‡nos -- majd negyven
Žvvel kŽsőbb -- azokr—l a kŽpekről ’rni, amelyeket fenti ki‡ll’t‡som anyag‡b—l 1986-os
retrospekt’v t‡rlatomon is
bemutattam:
"...egy brilli‡nsan tehetsŽges, fanyaran Fauve-os
festőt ismerŸnk meg, Žppen olyan alkatot, amely voltakŽppen hi‡nyzik a
modern magyar művŽszet spektrum‡b—l"
(Frank
J‡nos, Katal—gus 1986.)
Tšbb
m‡s heti- Žs napilapban is jelent meg j—indulatœ ismertetŽs. Sőt, mŽg a
rettegett Oelmacher Anna sem v‡gott le a Szabads‡gban.
"Sz‡ndŽkos naivs‡gom" őszintesŽgŽt ugyan kŽtsŽgbevonta, de tetszettek neki a metszeteim.
"MegŽrdemelne komoly illusztr‡ci—s feladatokat" -- ’rta, s ezzel sok
kŽsőbbi ki‡br‡nd’t—, hi‡baval— kilincselŽsre adott šsztšnzŽst. A
főv‡ros termŽszetesen v‡s‡rolt egy kŽpet (ez ma "KŽt Žvvel az ostrom
ut‡n" c’mmel a Magyar Nemzeti GalŽria becses, de tudtommal soha ki nem
‡ll’tott kincse. M‡s elad‡s nem volt, de ezt nem tekintettem kudarcnak: a
műkereskedelem mŽg nem nagyon műkšdštt, Žs az Žrdeklődő
kšzšnsŽgnek amœgy sem volt pŽnze.
Ršvid
ideig sŸtkŽreztem a dicsősŽgben, s azt‡n, h—nom alatt a mapp‡val,
elindultam a megŽrdemelt "komoly illusztr‡ci—s feladatokat"
megtal‡lni. Hamar r‡ kellett jšnnšm, hogy a "fordulat ŽvŽben"
vagyunk, s a művŽszetben a fordulat m‡r megtšrtŽnt. Amit Žn mŽly
gyškerű nŽpi realizmusnak kŽpzeltem, az "kubista, formalista"
mŽtely lett. A szocialista realizmus egyre zajosabb nyomul‡s‡nak ellene
szegŸlni nem Žreztem magam kŽpesnek, s a visszavonul‡s lehetősŽge ut‡n
kellett nŽznem.
(Ekkoriban tšrtŽnt, hogy
Beck Andr‡s megl‡togatott bennŸnket, Žs —r‡kon ‡t nyŸstšlte Palit, hogy lŽpjen
be a p‡rtba. Ezt mŽg nŽh‡ny estŽn ‡t megismŽtelte -- eredmŽnytelenŸl.)
SzerencsŽre
nem Žrt egŽszen v‡ratlanul a dolog, a menedŽk m‡r elő volt kŽsz’tve,
hiszen az Alkot‡s megszŸntetŽse —ta egyre szaporodtak a balj—s előjelek.
FelesŽgem seg’tsŽgŽvel, aki a R‡di— kŸlŸgyi oszt‡ly‡n dolgozott, sikerŸlt 1948.
szeptember 1-től elszegődnšm az akkor mŽg a R‡di—val egy cŽget alkot—
MTI-hez, gyorsford’t— œjs‡g’r—nak. Ehhez nem volt elŽg a protekci—. Az a
szerencsŽs kšrŸlmŽny is kellett, hogy az MTI kŸlpolitikai szerkesztősŽgŽn
az akkor mŽg szigorœan kštelező koal’ci—s egyensœlyhoz hi‡nyozzŽk egy
parasztp‡rti munkat‡rs. Ezen felŸl kemŽny felvŽteli vizsg‡t kellett tennem.
Akkor mŽg csak a nyelvtud‡s Žs az ‡ltal‡nos műveltsŽg sz‡m’tott, politikai
vizsgakŽrdŽsek nem voltak.
A
homlokr‡ncol—k kedvŽŽrt hangsœlyozom, hogy a fŽlre-t‡jŽkoztat‡s munk‡j‡ban
szinte semmi rŽszt sem kellett vennem. H‡rom nyugati nyelven dolgoztam, oroszul
nem tudtam, ’gy a nyugati h’rŸgynšksŽgektől ‡tvett jelentŽsekkel
foglalkoztam. Műveim zšme a legfőbb elvt‡rsaknak szolg‡l—, œgynevezett
h‡zi t‡jŽkoztat—ba kerŸlt. A legtitkosabb kateg—ria ez a HT volt.
Egyszerűen h‡rty‡nak is neveztŽk, mert szupervŽkony h‡rtyapap’rra kŽszŸlt,
kilenc Žs tizenkettő kšzštt ingadoz— sz‡mœ pŽld‡nyban. Tanuls‡gos volt
figyelni (s a nagy titkol—dz‡s ellenŽre mindig megtudtuk), hogy ki kapja Žs
kitől vonj‡k meg a HT pŽld‡nyait. Hogy Rajkkal baj van, azt pŽld‡ul
ebből j—val hamarabb sejtettŸk, mint a nagykšzšnsŽg. A nem szigorœan
titkos, de azŽrt a nyilv‡noss‡g elől elz‡rand— h’rek a korl‡tozott
terjesztŽsű C-kiadv‡nyba, nŽpszerű nevŽn a piros cs’kosba kerŸltek.
Ennek egy pŽld‡nya betekintŽsre mindig kint fekŸdt a turnusvezető
asztal‡n, rajta t‡bla: "ƒlvezni tilos!" TermŽszetesen a nyugati
h’rŸgynšksŽgek (Reuters, DPA, AFP)
h’rei kšzŸl sokat a lapoknak is kiadtunk. Ezeknek kiv‡laszt‡sa Žs
megršvid’tŽse azonban m‡r nem az Žn feladatom volt, eltekintve a ritka
vas‡rnapi Ÿgyeletektől, amikor a turnusvezetőt kellett
helyettes’teni. Egy ilyen szolg‡latom alkalm‡val tšrtŽnt (dŽlut‡nos voltam),
hogy az ’r—asztalon Ÿzenetet tal‡ltam a dŽlelőtti kollŽg‡t—l: "Reggel
kitšrt a koreai h‡borœ, de ne tšrődj vele, tedd a HT-be".
A
tov‡bbiakban m‡r szigorœan a művŽszettel kapcsolatos ŽlmŽnyeimre akarom
korl‡tozni az elbeszŽlŽst, ezŽrt itt adok ršvid ‡ttekintŽst egŽsz kŽsőbbi
œjs‡g’r—i p‡lyafut‡somr—l. Az MTI-ből 1956 ut‡n elt‡vol’tottak, ami elŽg
nehezen ment. KŽsőbbi, de teljesen hiteles, sőt hivatalos
v‡llalatkšzi ‡tiratban megerős’tett inform‡ci—m szerint ugyanis nemcsak
h‡romgyermekes apai mivoltom, hanem "a munkat‡rsak kšrŽben Žlvezett
tekintŽlyem Žs nŽpszerűsŽgem" miatt is nagyon rontotta volna az amœgy
sem r—zs‡s munkahelyi hangulatot, ha egyik napr—l a m‡sikra durv‡n kirugnak.
Olyan hőzšngŽs miatt, amely nem ment tœl a tšbbiekŽn, csak Žppen kicsit
tov‡bb tartott, nem hagytam abba idejŽben. VŽgŸlis az elef‡nttemetőnek
sz‡m’t— sajt—figyelőbe osztottak be, s onnan 1958-t—l ‡thelyezŽssel a
Kereskedelmi Kamara szolg‡lat‡ba lŽptem. Itt a szintŽn az MTI-ből ‡tkerŸlt
Vajna J‡nos Žs Kozma GŽza t‡rsas‡g‡ban (az ut—bbi nem csak kolleg‡m volt, hanem
j— bar‡tom is) egy hetenkŽnt štszšr megjelenő œgynevezett kőnyomatost
szerkesztettŸnk a Reuter-ŸgynšksŽg jelentŽsei alapj‡n, Gazdas‡gi H’rek c’mmel. Ebből nőtt ki t’z Žv mœlva a Vil‡ggazdas‡g. Ez a z‡rt
terjesztŽsű, b‡r nem titkos napilap, a Gyulai Istv‡n
főszerkesztŽsŽvel hamarosan h’ressŽ v‡l— "zšld œjs‡g" (mert zšld
pap’rra nyomt‡k) tulajdonkŽppen a tapintatosan "œj mechanizmusnak"
becŽzett gazdas‡gi reformot szolg‡lta volna, Žs a reform elg‡ncsol‡sa,
eltorz’t‡sa ut‡n is igyekezett kšvetni eredeti ir‡nyvonal‡t. Ezzel rengeteg
borsot tšrt a gazdas‡gi Žs sajt—vezetők orra al‡. A szerkesztősŽg
alap’t— tagjai kšzŸl nekem a lap zšmŽt kitevő nemzetkšzi rovat
szerkesztŽse jutott, a szakmai osztozkod‡sban pedig a valuta- Žs pŽnzŸgyek
kerŸltek hozz‡m, mert ezeket senki m‡s nem merte v‡llalni. MűkšdŽsem a
pof‡tlans‡g diadala volt: mindenfŽle magasabb szintű kšzgazdas‡gi vagy
pŽnzŸgyi kŽpzettsŽg nŽlkŸl, csak di‡kkori olvasm‡nyaimra, a menet- illetve
munka kšzben szerzett ismeretekre Žs az elŽggŽ rendszertelenŸl hozz‡olvasott
modern szakirodalomra t‡maszkodva egy-kŽt Žven belŸl a magyar sajt— fő
valutapolitikai szakŽrtője lettem. Az "-sP-" szign—val
megjelenő cikkeimet (igazi nevemet gšrcsšsen, s majdnem egy Žvtizedig
eredmŽnyesen titkoltam a sajt—vil‡g elől) mŽg a Nemzeti Bankban is
figyelemmel k’sŽrtŽk Žs gyakran megvitatt‡k. (Ennek a hencegŽsnek az
ŽrtŽkŽből egy keveset persze levon, hogy a szt‡lini politikai
gazdas‡gtannal etetett magyar œjs‡g’r— t‡rsadalom tœlnyom— rŽsze fŽlt ‡ltal‡ban
a kŸlgazdas‡gi, s kŸlšnšsen a nemzetkšzi pŽnzŸgyi tŽm‡kt—l.)
Egy
napilap szerkesztŽse Žs hetenkŽnt 2-3 terjedelmes cikk meg’r‡sa alapos
megterhelŽs volt, de tiltakozom annak a kšzhelynek a hangoztat‡sa ellen, hogy
"lŽlekšlő szerkesztősŽgi robotban" kerestem a kenyeret. KŽt
hivat‡som volt, a pŽnzŸgyi œjs‡g’r‡s is nagyon Žrdekelt.
A
Vil‡ggazdas‡g szerkesztősŽgŽben
vŽgzett "robot" ŽvtizedŽt -- amely egybeesett a festŽszeti
magamratal‡l‡s Žs ŽlŽnk munkakedv korszak‡val - megŽdes’tettŽk a gyakori
kŸlfšldi utak. P‡rizsba, BrŸsszelbe, Londonba œgy "ugrottam el", mint
manaps‡g az emberek BŽcsbe, tšbbszšr j‡rtam New Yorkban Žs Washingtonban,
eljutottam Indi‡ba Žs Jap‡nba is.
Nyugd’jba
1980-ban mentem, kšzben mŽg rŽszt vettem egy nagysikerű
sajt—v‡llalkoz‡sban, a "zšld œjs‡gb—l" kiszakadt HVG (Heti Vil‡ggazdas‡g) megszervezŽsŽben.
Ezzel a szerkesztősŽggel, amelynek tagjai rŽszben tan’tv‡nyaim voltak, s
mindny‡jan igen j— bar‡taim lettek, a munkakapcsolat azt‡n fokozatosan
megszűnt, csak a bar‡ts‡g maradt meg.
+++
Ezekut‡n
visszatŽrek 1948-ba Žs a festŽszethez. A dolog ugyanis egy‡ltal‡n nem volt
olyan egyszerű, hogy Žn dacos ellen‡ll—kŽnt illegalit‡sba vonultam. M‡r az
Žv eleje —ta alig dolgoztam, Žs minden politikai fejlemŽny nŽlkŸl is teljesen
tan‡cstalan voltam a "merre tov‡bb" kŽrdŽsŽben: a kamaszkorom —ta
dŽdelgetett "nŽpi realizmus" eszmŽjŽből m‡r rŽgen ki‡br‡ndultam
(csak fa- vagy lin—metszetes illusztr‡ci—imban nyœltam nŽha vissza hozz‡); a
ki‡ll’t‡son bemutatott "mediterr‡n ihletŽsű",
"fauve-os" munk‡im zšme m‡r nem elŽg’tett ki, sekŽlyesnek, felsz’nesnek
tal‡ltam őket; a nonfigurat’v művŽszetet termŽszetemtől
idegennek Žreztem (főleg reprodukci—kb—l ismertem, meg a francia
muzikalist‡k Budapesten, œgy emlŽkszem 1940-ben ki‡ll’tott ŽdeskŽs Žs
dekorativit‡sra ir‡nyul— munk‡ib—l. A hazai "absztraktokat" nem igen
ismertem, Lossonczy Tam‡s ki‡ll’t‡sa a Szabad Szakszervezet helyisŽgŽben (œgy
emlŽkszem, 1948 nyar‡n) ha hatott is r‡m, ahhoz m‡r kŽsőn jštt, hogy a
bizonytalans‡gb—l kiseg’tsen. Az Eur—pai Iskola rokonszenves lett volna, de az nem
volt ir‡nyzat, ink‡bb Žrdekes egyŽnisŽgek csoportosul‡sa, s egyiknek sem
akartam, tal‡n nem is tudtam volna ut‡nz—ja lenni. Egysz—val: v‡ls‡gban voltam,
s a szocre‡l mumusa tudatom alatt tal‡n nem is jštt olyan rosszul, ŸrŸgykŽnt a
visszavonul‡sra. Finom ŽrzŽkkel sejtette Žs ’rta ezt meg 15 Žvvel kŽsőbb
egy j— bar‡tom, Somly— Gyšrgy, a szŸnet ut‡ni első komolyan vehető
ki‡ll’t‡som megnyit—j‡ban:
"... Hosszœ elnŽmul‡s‡t -- Žppen akkor, ha nem akarunk
ir‡nta igaztalanok lenni -- nem ’rhatjuk egyedŸl csak a kor visszahœz—
erőinek a sz‡ml‡j‡ra... Veress P‡l beleŸtkšzštt m‡s, konstansabb s mŽg
nehezebben megkerŸlhető akad‡lyokba is: šnmag‡ba. Tal‡n m‡sokn‡l
vŽgletesebben kellett ‡tŽlnie -- s Žppen az amœgyis legnehezebb pillanatokban
-- korunk festŽszetŽnek element‡ris bizonytalans‡gait, amelyek ’gy vagy œgy e
kor minden jelentős alkot—j‡nak p‡ly‡j‡n ott k’sŽrtenek..."
(ƒlet Žs Irodalom, 1963.
okt.19.)
Arra is helyesen utalt Somly—, hogy nem csak Žn voltam
v‡ls‡gban, hanem maga a művŽszet, s nem csak n‡lunk, hanem az egŽsz
vil‡gon. Pontosabban: az ‡talakul‡s, vajœd‡s hosszœ folyamata, amely valamikor
a fŽnykŽpezŽs Žs a mozi feltal‡l‡s‡nak idejŽn kezdődštt, most, a m‡sodik
vil‡gh‡borœban Žs ut‡na Žrte el paroxizmus‡t. Ennek tŸnetei nemcsak az egyre
gyorsabb ritmusban egym‡st kšvető œj ir‡nyzatok, štletek, a
kŽpzőművŽszetnek œj funkci—it, œj meghat‡roz‡st kereső elmŽletek
voltak, hanem a mag‡t a dolgot művelő "szakemberek"
elbizonytalanod‡sa is. Ez megl‡tszik, sőt tal‡n mŽg feltűnőbb a
legnagyobbak munk‡ss‡g‡ban is. VessŸk csak šssze Picasso elemi erejű
Guernic‡j‡t a sz‡raz Žs Žlettelen Koreai h‡borœval, vagy Zeneboh—cait a n‡lunk,
a Ludwig Mœzeumban l‡that— Torre‡dorral: mintha šnmaga par—di‡ja lenne.
Mindezt persze Žn akkor nem l‡ttam tiszt‡n, csak azt Žreztem,
hogy most nem az alkot‡s, hanem a gondolkoz‡s ideje jštt el. Norm‡lis vil‡gban
ilyenkor mentek a festők kŸlfšldre, vil‡got l‡tni Žs tanulni. Előttem
azonban ez a lehetősŽg nem ‡llt nyitva. Egy‡ltal‡n nem festeni, azt azŽrt
nem b’rtam ki. ElőkerŸlt az akvarell, amitől mŽg főiskol‡s
koromban megcsšmšrlšttem volt. Főleg t‡jakat, v‡rosrŽszleteket, majd egyre
tšbb -- a csal‡dban lelt modellek alapj‡n -- jeleneteket festettem. Volt mŽg
program is ezek mšgštt: valami, a naiv festőkŽvel rokon, de ann‡l
szellősebb Ÿde hangot kerestem. Meg nem tal‡ltam, de 1955-ben azŽrt
rendeztem kŽt amolyan fŽlhivatalos ki‡ll’t‡st: egyet a tœrkevei mœzeumban, ahol
a hœgom volt az igazgat—, egyet pedig -- rŽgi mentorom, VŽgv‡ri Lali
t‡mogat‡s‡val Žs œjra KŸhner IlsŽvel egyŸtt -- a budai Eštvšs-klubban. A
Szolnokmegyei NŽplap ršvid h’rben kšzšlte, hogy a tœrkevei t‡rlatnak 2600 (!?)
l‡togat—ja volt, de egyŽbkŽnt a sajt—, h‡l'Istennek, nem vett tudom‡st a kŽt
bemutat—r—l. Engem viszont az anyag, ’gy egyŸtt l‡tva, r‡dšbbentett, hogy milyen
mŽlyre sŸllyedtem, igazi vas‡rnapi festő lettem, s hogy egŽszen m‡s
ir‡nyban kell pr—b‡lkoznom.
Kšzben azonban mŽg egy epiz—dr—l be kell sz‡molnom. Az 1953-ban
mutatkoz— ‡tmeneti enyhŸlŽs szele engem is megcsapott, felt‡madt a munkakedvem,
s nŽh‡ny előtanulm‡ny ut‡n egy villamoskocsi belsejŽt ‡br‡zol—
nagymŽretű, sokalakos olajkŽpet festettem, modellnek be‡ll’tva csal‡dtagjaimat,
rokonaimat Žs bar‡taimat. Ez a kŽp 1948 előtti munk‡imhoz kŽpest nagy
visszalŽpŽs volt a naturalizmus felŽ, amelyet bizonyos sima, enyhŽn
klassziciz‡l— modorral pr—b‡ltam elidegen’teni a gyűlšlt Žs rettegett
szocialista realizmust—l. Akkor hirdettŽk meg a fiatal művŽszek orsz‡gos
ki‡ll’t‡s‡t, amelyen a fiatals‡g hat‡ridejŽt 35 Žvben szabt‡k meg. ƒn ebbe
Žppen mŽg beleestem, "Kalauznő" c’mmel bekŸldtem a kŽpet, ki is
‡ll’tott‡k, de enyhŽn sz—lva nem keltette fel a kritika vagy a d’jkioszt—k
figyelmŽt. Akkor ugyanis m‡r a naturalizmus semmilyen, mŽgoly csiszolt v‡lfaja
sem volt menő: a Bern‡th AurŽl hat‡s‡ra meghonosodott laza,
posztimpresszionista modor uralkodott. Nem hiszem, hogy ez a kŽp megŽr ennyi
szšveget, azŽrt tartottam fontosnak megeml’teni, mert (megint előreugrom
az időben, de a pontosabb visszapillant‡s kedvŽŽrt) 1988-ban mulats‡gos
mini-sajt—polŽmi‡ra adott alkalmat az ƒlet Žs Irodalomban. A szereplők --
szerzők Žs megeml’tettek -- valamennyien rŽgi j— bar‡taim. Vargha Bal‡zs
"FŸttyšs kalauznőktől ős b‡lv‡nyokig" c’mmel
ismertette a kis kšnyvet, amelyet TŸskŽs Tibor ’rt munk‡imr—l Žs
Žletemről. êr‡s‡ban šsszefŸggŽsbe hozza 1955-šs
"Kalauznőmet" Papp Oszk‡r 1947-es "FŸttyšs" c’mű
rajz‡val, Žs Feleki Anni 1950-ben ki‡ll’tott h’res-hirhedt "FŸttyšs
kalauznőjŽvel". A lap kŽt hŽt mœlva "FŸttysz—" c’mmel
kšzšlte Papp Oszk‡r hozz‡sz—l‡s‡t, aki "a pontoss‡g kedvŽŽrt"
megjegyzi, hogy az ő fŸttyšse nem nő, az Žn kalauznőm viszont
nem fŸttyšs. A tov‡bbiakban nŽh‡ny mondatot idŽzek Papp Oszk‡r ’r‡s‡b—l:
"...amikor eml’tett rajzom 1947 elejŽn a Val—s‡gban
megjelent, nŽh‡ny fiatal kŽpzőművŽsz-nšvendŽk t‡rsas‡g‡ban Žppen Nagy
L‡szl—val egyŸtt 'alap’tottuk' azt a DŽsi Huber NŽpi KollŽgiumot, ahol p‡r
h—nappal kŽsőbb Veress P‡llal tal‡lkoztunk. Onnan, a kollŽgiumb—l kŸldtem
Veress metszeteit a Val—s‡gba... Luk‡csy S‡ndorhoz. ...a lap 1948 ‡prilisi
sz‡m‡ban egyŸtt l‡thatjuk Veress P‡l metszetŽt, Žs a kšvetkező oldalakon
Nagy L‡szl— verseit, majd pedig az Žn Derkovits-cikkemet. Anekdota? Tšbb ann‡l?
Legal‡bbis feljegyzendő adalŽka annak, hogy a Val—s‡g egyik f—ruma volt az
akkor oly lelkesen hirdetett-csin‡lt nŽpi realizmusnak. Ez az ir‡nyzat kissŽ
mŽltatlanul szorult ki a művŽszettšrtŽneti figyelem f—kusz‡b—l..."
Ezut‡n a kitŽrő Žs visszapillant‡s ut‡n elŽrkeztŸnk
1956-hoz. KitšršlhetetlenŸl Žl emlŽkezetemben az euf—ri‡s lelkesedŽs, azt‡n az
elkeseredett dŸh, s vŽgŸl a szomorœ kij—zanod‡s. Hol ott izgultam az MTI-ben
(amely a legviharosabb időkben is az orsz‡g pletyka- Žs h’rkšzpontja
maradt, rendk’vŸli j—lŽrtesŸltsŽget adva, s ezzel -- főleg okt—ber 30-t—l
-- egyre tšbb pesszimizmust is, hol meg az utc‡n csatangoltam, —cska
viharkab‡tban Žs mŽg —csk‡bb biciklimen. Ennek a szersz‡mnak egyŽbkŽnt az lett
a veszte, hogy valamikor november 4. ut‡n holmi kis šsszeeskŸvŽsi Ÿgyben
kšlcsšn adtam Gšncz çrp‡dnak. Azzal sz‡ll’totta egyebek kšzštt az ‡ltalam az
MTI-ben beszerzett Žs angolra ford’tott h’reket az indiai kšvetsŽgnek. Mint
akkor mindenki, az MTI is sztr‡jkolt ugyanis, ’gy szegŽny indiaiak m‡skŽpp nem
juthattak inform‡ci—hoz -- ez volt a szerencsŽmre elfogadott hivatalos
indokol‡s, ezt adtam elő rendőrsŽgi kihallgat‡somon, majd a vŽdelem
tanœjakŽnt Gšncz çrp‡d t‡rgyal‡s‡n. Neki nagyj‡b—l mindegy lehetett, de Žn
šrŸlhettem, hogy nem derŸlt fŽny m‡sik p‡rhuzamos v‡llalkoz‡sunkra, a
forradalom esemŽnyeinek szinte —r‡r—l —r‡ra pontosan ršgz’tett kronol—gi‡j‡ra,
amelyet tšbben ‡ll’tottunk šssze (kšztŸk s—gorom, Heckenast Guszt‡v tšrtŽnŽsz),
Žs amely szintŽn az Žn Žkes angols‡gomban jutott el az indiai kšvetsŽgre, s
onnan az ENSz-hez.
A megšršk’tŽs v‡gya termŽszetesen nem hagyott nyugton, s
kŽsz’tettem egy sorozat elŽg nagymŽretű lin—metszetet a forradalomr—l.
Ezeket mai szemmel m‡r nem v‡llalom, nem annyira a nŽpi realizmus mŽg mindig
k’sŽrtő st’luselemei, hanem ink‡bb a ma m‡r patetikusnak tűnő
hangvŽtel miatt. EzŽrt nem is tšrekedtem publik‡l‡sukra a rendszerv‡ltoz‡s
ut‡n. AnnakidejŽn egy pŽld‡nyt kijuttattam Amerik‡ba. New Yorkban az okt—ber
25-i Kossuth tŽri mŽsz‡rl‡s emlŽkŽnek szentelt lap egy rŽszletŽt tšbb
nŽgyzetmŽteres t‡bl‡kra nagy’tott‡k ki, a forradalom első Žvfordul—j‡n
rendezett tŸntetŽsre. A felvonul— tšmeg sajnos csak nagyon ršvid ideig l‡thatta
a t‡bl‡kat, mert New York-i s—gorom, fŽltve az Žn biztons‡gomat, intŽzkedett,
hogy eltűnjenek.
Sorsom tov‡bbi alakul‡s‡ban dšntő szerepe volt a hosszœ
Žjszak‡knak, amelyeket az MTI-ben tšltšttem, amikor a kij‡r‡si tilalom miatt 24
—r‡s turnusokban szerveztŽk meg a szolg‡latot. A stencilműhelyben volt
bőven pap’r meg festŽk, szereztem egy kiselejtezett gumihengert is. Jobb
szersz‡mok Žs anyagok h’j‡n elkezdtem negat’v rajzokat csin‡lni: a pap’rt
festŽkkel behengerezett felŸletre fektettem Žs a h‡t‡ra rajzoltam. êgy
val—sz’nűleg azt az elj‡r‡st tal‡ltam fel œjra, amelyet Klee
"…lfarbenzeichnung", azaz olajfestŽkrajz nŽvvel illetett. Klee
vŽkonyan fšlhordott sz‡raz festŽkkel finom, rideg vonalakat hozott lŽtre, Žn a
pancsos stencilfestŽkkel durv‡bb, lucskosabb, sokszor a pap’r nagyrŽszŽt fekete
pacsmaggal bor’t— rajzokat csin‡ltam. Egyre elmŽlyŸltebben j‡tszottam az œj
elj‡r‡ssal, megfelelő mŽretű nagyobb Ÿveglapot csin‡ltattam, a hengerelŽst
ecsethaszn‡lattal, a fekete festŽket sz’nes olajfestŽkkel kombin‡ltam. Ink‡bb
šsztšnšsen, mint tudatosan felfedeztem, hogy az anyag, az elj‡r‡sok alapelemei,
a vonal duktusa, a felŸlet minősŽge felől kell elindulnom, ha
festőkŽnt fel akarom t‡masztani magam. Az œj anyag azt‡n megtal‡lja a
hozz‡ illő szellemet, a forma a maga tartalm‡t. òj munkahelyem val—s‡gos
szinekura volt a kemŽny MTI-s szolg‡lat ut‡n. J—val tšbb időm, tšbb
lehetősŽgem maradt az elmŽlyŸlŽsre. FejlődŽsem ’gy is lassœ volt, de
1960-ra azŽrt šsszegyűlt egy csinos kis gyűjtemŽnnyi
"grafot’pia" -- hivatalosan ’gy neveztem az œj elj‡r‡ssal kŽszŸlt
lapokat, amelyeknek tŽmavil‡ga mŽg a rŽgi volt: elsősorban portrŽk Žs
t‡jkŽpek.
Kšzben volt mŽg kŽt bevallani val— akci—m: 1957-ben
felvŽtelemet kŽrtem -- Žs megkaptam -- a MűvŽszeti Alapba, Žs belŽptem a
Szinyei Merse P‡lr—l elnevezett alkot— kšzšssŽgbe, amely Ÿgynškšk œtj‡n
ŽrtŽkes’tette tagjainak "lezsűrizett" munk‡it, de adott el a
KŽpcsarnoknak is. Ide főleg rŽgi akvarelljeimet vittem be, s nŽha kisebb,
olajban festett tanulm‡nyokat, amelyeken m‡r tapogat—dzva pr—b‡ltam
ŽrvŽnyes’teni a monot’pi‡kon szerzett tapasztalatokat. Elsšprő
sikerről kor‡ntsem beszŽlhetek, de a Szinyei-kšzšssŽg elŽg szŽp
mellŽkkeresetet nyœjtott nŽh‡ny Žvig, m’g azt‡n az Alap bekemŽny’tett Žs
feloszlatta az alkot— kšzšssŽgeket.
Egy, mŽg az štvenes Žvek elejŽn megismert olasz bar‡tunk
v‡ratlan felbukkan‡s‡nak kšszšnhetem első nyugati utaz‡somat Žs kŸlfšldi
ki‡ll’t‡somat. Carlo Lazagna ŸgyvŽd, Genova v‡ros‡nak kommunistap‡rti szen‡tora
megh’vott l‡togat—ba, de kŽrŽsemre -- mert naivul azt hittem, hogy œgy
kšnnyebben kapok œtlevelet -- hivatalos megh’v—levelet kŸldštt egy ki‡ll’t‡sra.
Itthon persze ilyesmiről hallani se akart senki, sem a lektor‡tus, sem a
minisztŽrium művŽszeti oszt‡lya nem engedŽlyezte a ki‡ll’t‡st, a belŸgy
meg nem adott œtlevelet. ƒn erre, levetkezve minden szemŽrmet, elmentem egy
volt MTI-beli kollŽg‡mhoz, akit mindny‡jan ‡v—snak tartottunk s most magas
‡ll‡st tšltštt be a sajt—ban. Neki "csak egy telefonj‡ba kerŸlt", Žs
megkaptam a turistaœtlevelet. KŽpeimet, hisz kismŽretű pap’rlapokr—l volt
sz—, engedŽly hi‡ny‡ban kicsempŽszve, 1960 okt—ber kšzepŽn megŽrkeztem
Genov‡ba, a Lazagna csal‡dhoz. Carlo vakargatta a fejŽt, hogy mit csin‡ljon,
hiszen eredetileg csak arr—l volt sz—, hogy az œtlevŽl elnyerŽse ŽrdekŽben
invit‡l engem ki‡ll’t‡sra. Mit tehetett? LeŸlt a telefonhoz Žs szervezett egy
kšrsŽt‡t a galŽri‡kba. Nem kellett sokat j‡rnom. M‡r az első helyen, a
v‡ros művŽszetp‡rtol— bizotts‡g‡nak (becenevŽn: La Promotrice) tekintŽlyes
ki‡ll’t—helyisŽgŽben szerencsŽm volt: Signora Gambettinek, az
igazgat—nőnek megtetszett az
anyag, s ’gy okt—ber 25-Žn -- nyomtatott megh’v—-katal—gussal -- megny’lt a Mostra di Veress P‡l a Palazzetto Ross—ban. Az első meglepetŽs az volt, hogy a
mintegy t’z napig nyitva tart— t‡rlatra milyen sok kollŽga jštt el, nŽmelyikkel
šsszebar‡tkoztam, s mŽg Žvekig leveleztŸnk. A m‡sodik az, hogy milyen j— ‡ra
van a kŽpnek: ismeretlen kŸlfšldi festőről lŽvŽn sz—, ottani
viszonylatban nyilv‡n igen szerŽny lehetett a nŽh‡ny apr— pap’rkŽp elad‡s‡Žrt
kapott šsszeg, mŽgis lehetővŽ tette, hogy beutazzam It‡li‡t, vŽgre
(negyven Žves mœltam!) saj‡t szememmel is l‡ssam FirenzŽt, R—m‡t, N‡polyt,
Pompejit, stb., amit kŽpről, kšnyvből oly rŽszletesen ismertem.
A harmadik meglepő ŽlmŽnyemről musz‡j rŽszletesebben
sz—lni. A megnyit‡s napj‡n (ott nem szok‡sos az ŸnnepŽlyes vernissz‡zs)
pŽld‡tlan felhőszakad‡s zœdult a v‡rosra, a j‡rd‡tlan szűk utc‡kban
bok‡ig hšmpšlygštt a v’z. Szomorœan ŸldšgŽltŸnk GambettinŽ asszonnyal, amikor
kicsap—dott az ajt—, s h‡rom bőrig ‡zott, csatakos egyŽn (egyikŸk nő)
jšn be. A kŽt genovai helyi lap kritikusa, meg a l'Unita genovai kultur‡lis
tud—s’t—ja. H‡nyszor szerettem volna, s milyen ritk‡n tudtam ezt az epiz—dot
hazai "zsurn‡lkritikusaink" orra al‡ dšrzsšlni! …zšnv’z vagy nem,
nekik kštelessŽgŸk eljšnni, hogy a holnapi lapban benne legyen a kritika. Benne
is volt. Mind a h‡romban. ƒn otthon ahhoz szoktam, hogy munk‡imat, ak‡rmilyen
őszintŽn tšrekedtem is a realizmusra, ‡ltal‡ban leformalist‡zz‡k,
lekubist‡zz‡k. Most furcsa volt olvasnom, hogy Žppen a termŽszetessŽgemet
emelik ki az akkoriban szinte kiz‡r—lagosan uralkod— absztrakt Žs informel
ir‡nyzatokkal szemben. A legjellemzőbbkŽnt Simonetta Tropea mondatait
idŽzem, de a tšbbi, nem baloldali ir‡nyzatœ tšbbi lap kritikusa is hasonl—
szellemben ’rt.
"...a jelenkori művŽszeti termŽsben dŸhšngő
rosszul Žrtelmezett intellektualizmus lehangol— eredmŽnyeivel szemben Veress
művei Žppen belső igazs‡gukkal Žs művŽszi kifejezŽsŸk
kšzvetlensŽgŽvel vonj‡k magukra a figyelmet..."
(L'Unita,
1961.okt.27. Pődšr L‡szl— ford’t‡sa)
Hazajšvet kicsit szurkoltam, de valuta- Žs egyŽb kih‡g‡saim
senkit sem Žrdekeltek, sőt a Hungarian
Review, illetve Revue de Hongrie Žs
tšbb magyar nyelvű hetilap is kšzšlt reprodukci—val illusztr‡lt ršvidh’rt
a "fiatal magyar festő olaszorsz‡gi sikerŽről". A
f‡jdalmasan ršvid (alig egy h—napos) tanulm‡nyœtr—l telerajzolt kis
v‡zlatkšnyvvel Žrkeztem meg, a munk‡t a benyom‡sok feldolgoz‡s‡val folytattam.
Tematikailag v‡ltozatosabb, tal‡n nagyobb elmŽlyŸltsŽggel kŽszŸlt, de a
kifejezŽsi eszkšzšket tekintve mŽg nem sokkal erősebb gyűjtemŽnnyel
pr—b‡lkozhattam 1961-ben kšzšnsŽg -- persze igen szűk kšrű publikum
-- elŽ lŽpni. Diener DŽnes Rudolf šzvegyŽnek Žs egy Smidt L‡szl— nevű lelkes
ifjœnak a seg’tsŽgŽvel ez a Gheorghiu Dej haj—gy‡rban val—sult meg 1961
m‡rcius‡ban. Az előbbi kulturfelelős volt, az ut—bbi a Haj—-Daru c’mű Ÿzemi lap
munkat‡rsa, aki a ki‡ll’t‡s előtt hosszœ interjœt, a megnyit‡s ut‡n fŽl
lapoldalt megtšltő mŽltat‡st ’rt.
Erről a ki‡ll’t‡sr—l m‡r az orsz‡gos sajt— is tudom‡st
vett.
"... Re‡lis form‡kon kezdte teh‡t benyom‡sainak
ršgz’tŽsŽt, Žs fokr—l fokra jutott el az ŽlmŽnyalak’t‡s ‡tfog—bb,
‡ltal‡nos’t—bb Žs művŽszibb megold‡s‡hoz. Ezt a stiliz‡lt,
leegyszerűs’tett ‡br‡zol‡si m—dszert nem a rideg elmŽlet, hanem az ŽlmŽny
elevensŽge t‡pl‡lja..." (Dutka M‡ria, Magyar
Nemzet, 1961.m‡rcius 15.)
"... FőkŽnt sz’nes monot’pi‡kat ‡ll’tott ki, amelyek
művŽszi igŽnyessŽgről, kultur‡lt ’zlŽsről Žs ŽrzŽkenysŽgről
tanuskodtak. Azok a lapok tetszettek a legjobban, amelyeket a művŽsz
kšzvetlen kšrnyezetŽhez, csal‡dj‡hoz fűződő Žrzelmei hatnak
‡t... Amikor azonban ebből az idejŽhez Žs lehetősŽgeihez alak’tott
művŽszi vil‡gb—l kilŽp Žs mŽlyebb tanulm‡nyokat igŽnylő dolgokba fog,
kifejezŽse bizonytalann‡ Žs tapogat—z—v‡ v‡lik ("Tsz-taggyűlŽs
Vaskœton".
PŽter Imre, NŽpszabads‡g, 1961.‡prilis 6.)
PŽter Imre ’r‡s‡n főleg azŽrt bosszankodtam, mert a
kifog‡solt Tsz-kŽpet -- amely nem is a monot’pi‡k kšzŽ tartozott, hanem a
kŽsőbbi tœrkevei tanulm‡nyœt akvarelltermŽsŽből sz‡rmazott -- nŽh‡ny
m‡s hasonl—val egyŸtt nem is akartam ki‡ll’tani, csak a szervezŽsben rŽszt
vevő bar‡tok Žs illetŽkesek kšvetelŽsŽre tettem a falra, "hogy legyen
valami vonalas dolog is".
Akkoriban a kritikusok, szakŽrtő Žs laikus bar‡tok
vŽlemŽnye m‡r nem nagyon Žrdekelt. ògy Žreztem, hogy megtal‡ltam az utat,
amelyen kšvetkezetesen tov‡bb kell haladnom. Mielőtt azonban elŽrtem volna
az œt vŽgŽn sejtett cŽlt, mŽg kŽt, az előbbinŽl komolyabb ki‡ll’t‡si
alkalmam ny’lt. TermŽszetesen ezœttal is szemŽlyes kapcsolat œtj‡n. A Corvina
kiad—ban felesŽgem kedves kollŽg‡ja volt Justus P‡l, annak pedig j— bar‡tja
Nagy L‡szl—, a KŽpcsarnok akkori igazgat—ja (nem a kšltő). êgy azt‡n
1963.okt—ber 12-Žn a Kšrœton, az Oktogon kšzelŽben levő Derkovits-teremben
ny’lt meg kšvetkező ki‡ll’t‡som. Sz‡momra ezt a bemutatkoz‡st tal‡n
elsősorban Somly— Gyšrgy szŽp megnyit— beszŽde tette emlŽkezetessŽ. Ebben
nemcsak az "elhallgat‡som" mšgštti v‡ls‡got vil‡g’totta meg (ahogyan
m‡r idŽztem), hanem nemzedŽkŸnk kŸlšnšsen nehŽz helyzetŽt is, ami Žppen
akkoriban kezdett engem is sokat
foglalkoztatni:
"Mi voltunk azok, akiket val—ban derŽkbe kapott a h‡borœ.
Nem voltunk m‡r oly fiatalok, hogy p‡ly‡nk kezdetŽt az ‡h’tott œj vil‡gig
elod‡zhattuk volna; sem legal‡bb oly idősek, hogy mŽg viszonylagosan
norm‡lis kšrŸlmŽnyek kšzštt megalapozhattuk volna indul‡sunkat ... s a
felszabadul‡s ut‡n m‡r œjra előlről kellett kezdenŸnk azt, amit
voltakŽppen mŽg el sem kezdhettŸnk volt."
(ƒlet
Žs Irodalom, 1963. okt.19.)
KevŽsbŽ kšltőien, de sz—kimond—bban fogalmazza ezt meg
Sz’j BŽla, angol nyelven megjelent cikkŽnek magyar eredetijŽben:
"... ahhoz a nemzedŽkhez tartozik, amely a negyvenes Žvek
elejŽn vŽgezte el a Főiskol‡t ... be kellett l‡tnia a kšvetkezőket:
Az előző politikai Žs t‡rsadalmi rendben kapta meg neveltetŽsŽt, de
abban mŽg alig produk‡lhatott valami olyat, amit tov‡bbfejlesztve vagy
‡tŽrtŽkelve hasznos’tani tudott volna a megv‡ltozott viszonyok kšzštt.
Ugyanakkor nem kŽrhet Žs nem v‡rhat semmit abb—l, amit az œj konstell‡ci— nyœjt
azoknak a fiataloknak, akiket majd a saj‡t nevelŽsŽnek tekint."
(The
New Hungarian Quarterly, 1965 tavasz,VI.17.)
A Magyar Nemzetben S.M. szign—val megjelent ’r‡s szerint:
"A groteszk ir‡nti ŽrzŽkenysŽge teremtette meg a
'Ršntgenol—gus' Žs a 'Nyugd’jas artista ŸdŸl' c’mű kŽpeit. Ez ut—bbinak
vid‡m sz’nei, az arcvon‡sokban szinte t—t‡gast ‡ll— vil‡g, h’ven idŽzik a
cirkuszok csillog—, kissŽ v‡s‡ri vil‡g‡t..."
Ugyanezt a kŽpet Somly— egŽszen m‡s kontextusban eml’ti:
"...Tœl nagy merŽszsŽg-e, ha a 'Nyugd’jas artista ŸdŸl'
c’mű kegyetlen-tšmšr lapj‡nak a rendk’vŸl karakterisztikus kšzvetlen
portrŽ-‡br‡zol‡son tœl... bizarr šnir—ni‡jœ jelkŽpes Žrtelmet is tulajdon’tok?
Az ŸdŸlŽs mindenkinek elidegen’thetetlen ‡llampolg‡ri joga. De a termŽszet
erőitől -- amelyek kšzŽ valamikŽppen a művŽszi
teremtőerő is tartozik -- idegen. Mindny‡jan ismerjŸk a naponta
megœjul— menekŸlŽsi v‡gyat a művŽszet naponta megœjul— nyaktšrő mutatv‡nyai
elől. De nincs menekŸlŽs..."
(Somly—,
mint fent)
Ha az ember az olajos festŽkkel behengerelt Ÿveglapra pap’rt
ter’t Žs a ceruz‡t vagy az ecsetnyelet erősen megnyomva erre rajzol, a
h‡toldalon mulats‡gos dupla vonalak keletkeznek: a szersz‡m hegye a nyomvonal
kŽt oldal‡ra szor’tja a festŽket, m’g a kšzepe halv‡ny marad. Az ilyen vonalak
h‡l—zat‡b—l, csom—sod‡saib—l alak’tott kŽpek kšzŸl (egy bar‡tom
"makar—ni-st’lusnak" keresztelte a modorukat) bemutattam nŽh‡ny,
lŽnyegŽbem absztraktnak tekinthető munk‡t is ezen a ki‡ll’t‡son.
Kettőnek a c’mŽben szerepelt a "b‡lv‡ny" sz—, amelyről mŽg
nem sejtettem, hogy milyen fontos szerepe lesz a kŽsőbbiekben. KŸlšnšsebb
figyelemre senki sem mŽltatta ezeket a lapokat, sem a kšzšnsŽg, sem a bar‡tok,
sem a kritika. Az egyetlen kivŽtel Sz’j BŽla volt, aki m‡r idŽzett ’r‡s‡ban
kissŽ nyakatekerten (nyilv‡n —vatosan igyekezett fogalmazni), de
fŽlreŽrthetetlenŸl jelezte egyetŽrtŽsŽt:
"... Az ellenkező ir‡nyban tŽr el a 'b‡lv‡nyokat'
‡br‡zol— lapokon, amelyeknŽl a t‡rgy antropomorf jellegŽt m‡r elveti, de mŽg
mindig a kŽpzelet Žs a l‡tom‡sokra megny’l— szemű művŽsz
differenci‡lt lelkŸlete dikt‡lja a megjelen’tŽs m—dj‡t..."
(The
New Hungarian Quarterly, VI.17.sz‡m)
KŸlfšldi propagand‡ra œgy l‡tszik alkalmasabb alanynak
’tŽltettem, mint a hazai kšzšnsŽg gyšnyšrkšdtetŽsŽre. A szakkšrškben
"Kvarglinak" becŽzett New Hungarian Quarterly mellett ugyanis a
Hungarian Exporter is kšzšlt ’r‡st a munk‡imb—l, G‡l Gyšrgy S‡ndor toll‡b—l,
nŽgy nagymŽretű reprodukci—val illusztr‡lva. A magyar nyelvű honi
sajt—ban a Magyar Nemzet idŽzett ismertetŽsŽn (Žs persze Somly— Gyurinak az
ƒs-ben lehozott megnyit—beszŽdŽn) k’vŸl sok‡ig semmi, majd tšbb mint fŽlŽves
kŽsŽssel F—thy J‡nos besz‡mol—ja jelent meg a MűvŽszet 1964 ‡prilisi sz‡m‡ban.
Engem ettől kezdve m‡r legink‡bb a b‡lv‡nyszerűsŽgek
Žrdekeltek, a Rossz- vagy J—indulatœ,
Harcias vagy Vid‡m TeremtmŽnyek, Figur‡k, Kreatœr‡k, Tit‡nok -- Žs persze --
B‡lv‡nyok. Selejtes lapokat
szŽttŽpve, a darabokat šsszeragasztva is csin‡ltam kŽpeket (ezeket Frank J‡nos
kŽsőbb "šnkoll‡zsoknak" nevezte). Az œj dolgok bemutat‡s‡ra
itthon nem nagyon k’n‡lkozott alkalom. òjra kŸlfšldre t‡jŽkoz—dtam, s megint
szemŽlyes kapcsolat œtj‡n. A szervezŽst Georges Blond p‡rizsi ’r— v‡llalta, j—
bar‡tunk, akit m‡r kor‡bban is megl‡togattunk, az "olvad‡s" adta
első lehetősŽget kihaszn‡lva.
Az engedŽlyezŽsi procedœra mŽg mindig felh‡bor’t—an
hosszadalmas Žs bonyolult volt, de m‡r legal‡bb elintŽzhető. Hadd
hanyagoljam el a rŽszleteket: 1965. ‡prilis 20-‡n felesŽgemmel Žs egy hatalmas
mapp‡val vonatra sz‡lltunk, Žs 23-‡n, P‡rizs 7.kerŸletŽben, az Egyetem utca 32.
sz‡m alatt, a Galerie de l'UniversitŽ emeleti termeiben megvolt a vernissz‡zs.
Az ottani szok‡s szerint ez csak azt jelentette, hogy "megny’lt" a
ki‡ll’t‡s, nem pedig azt, hogy b‡rki "megnyitotta" volna. Aki eljštt,
ihatott egy poh‡r bort a tulajdonosnő, Madame Paray sz‡ml‡j‡ra. ElŽg szŽp
sz‡mœ kšzšnsŽg gyűlt šssze. A jelenlŽti ’vnek kirakott rajzlapon mintegy
90 al‡’r‡s l‡that— (ezek persze nem egyszerre Žrkeztek Žs t‡voztak), kšztŸk
p‡rizsi vagy Žppen ott tart—zkod— magyarok -- Lucien HervŽ, P‡n Imre, CsŽcsy
M‡da, Justus P‡l -- s tšbb ŽrtelmisŽgi kšrškben ismert nŽv, mint Pierre
Emmanuel, Jean Marabini, Frank Elgar vagy Alfred Fabre-Luce. A tal‡lkoz‡soknak,
rŽgi bar‡ts‡gok felœj’t‡s‡nak, œjak kštŽsŽnek felsorol‡s‡t mellőzšm ebben
a "főleg szakmai" Žlet’r‡sban. Itt csak annyit, hogy a kollŽg‡k,
bar‡tok, bennfentesek nem győztek m‡r előre vigasztalni a v‡rhat—
kudarcŽrt. FelemlegettŽk, hogy P‡rizsban h‡romezer galŽria van, s št-hat lap,
amely kšzšl művŽszeti kritik‡t, ‡ltal‡ban hetenkŽnt egyszer. Ezek ut‡n
nagyon šrvendetes meglepetŽs volt, hogy valamennyi napilap -- a l'HumanitŽ, a
kommunista p‡rtlap kivŽtelŽvel -- legal‡bb h’rben besz‡molt a ki‡ll’t‡sr—l, de
a Le Monde Žs az Information kritik‡t is kšzšlt, szintŽn kritikai ismertetŽsre
mŽltatott h‡rom hetilap, az Arts (ami, mondjuk, Žrthető), a Carrefour Žs a
Combat, vŽgŸl reprodukci—val illusztr‡lt kritika jelent meg az Art
International c’mű, Sv‡jcban kiadott tekintŽlyes, szŽp ki‡ll’t‡sœ havi
foly—iratban.
NŽh‡ny jellemző idŽzet, felejthetetlen bar‡tom, Pődšr
L‡szl— ford’t‡s‡ban:
"... nyers, paraszti
kšltŽszet ez, a magyar folkl—rb—l fakad—, amelyet ez az ember gyermekkora fšlŽ
hajolva igyekszik architektur‡lis, kiegyensœlyozott form‡kba kifaragni..."
(Jean
Michel, Le Monde, 1965.m‡jus 7.)
"... b‡tran igyekszik megszabadulni mindenfŽle
konvenci—t—l. Veress nagyon eredeti m—dot tal‡lt a form‡k interpret‡l‡s‡ra:
sŽm‡kra vagy ink‡bb időtlen archet’pusokra vezeti őket
vissza..."
(Frank
Elgar, Carrefour, 1965.m‡jus 5.)
"... fel kell figyelni a mondanival—j‡ra... ennek a
hallgatag Žs igŽnyes festőnek, aki eljštt, hogy bemutassa n‡lunk ...
kŸlšnšs, barb‡r figur‡it, nyugodt Žs erőteljes jelenval—s‡gukban..."
(GŽrard
Gassiot-Talabot, Art International, 1965 jœnius)
"... KŽtŽrtelmű vil‡g ... egy vonal kšveti kanyarg—
œtj‡t a kŽpfelŸleten, s meghat‡roz egy form‡t, amelyet dekorat’v elemkŽnt iktat
a tŽrbe. Fantasztikus madarak, t‡ncol— alakok, Žjszakai katedr‡lisok sorakoznak
fel ... az ŽrzŽkelŽsnek Žs az ‡lomnak azzal a kŽtŽrtelműsŽgŽvel, amely a
realit‡s minden pillanat‡t ‡talak’tja valamilyen lemerŸlŽssŽ az emlŽkezet
idejŽnek mŽlysŽgŽbe.
(Jean-Jacues
LŽveque, Arts, 1965. m‡jus 5-11.)
"... Monot’pi‡iban ink‡bb foglalkoztatja a forma, mint a
gondolat, amelyet annak hordoznia kellene. Gyakran hi‡nyzik belőlŸk minden
Žrzelem, minden Žlet. Tšbb figyelmet Žrdemelnek bizonyos egŽszen kismŽretű
monot’pi‡i, amelyek titokzatosabbak, invenci—zusabbak, teh‡t szebbek..."
Franois Pluchart, Combat, 1965.‡prilis 26.)
J—val
kŽsőbb, hazulr—l visszatekintve, a legnagyobb jelentősŽget
Gassiot-Talabot ’r‡s‡nak tulajdon’tottam. Akkoriban ő volt a
kŽpzőművŽszeti kritika vezető alakja (a kor‡bbi nagy
tekintŽlyek, mint Jean Michel, m‡r kezdtek vŽn hŸlyŽnek sz‡m’tani). J—l
emlŽkszem, milyen meglepetŽst keltett nagy darab mack—s alakj‡nak a
megjelenŽse, Žs milyen reverenci‡val fogadt‡k a vernissz‡zson iszogat—
szakmabeliek. Tšbbszšr tal‡lkoztunk hosszœ beszŽlgetŽsekre, majdhogynem
šsszebar‡tkoztunk Žs mŽg j—ideig leveleztŸnk. Mikor bevallottam titkos (b‡r
persze nyilv‡nval—) t‡voli cŽlomat: bekerŸlni a művŽszettšrtŽnetbe, ő
Žrtette meg velem, hogy ahhoz a helysz’nen kell maradni (ha m‡r nem, New
Yorkban, akkor itt, P‡rizsban), Žs Ÿtni a vasat, am’g tŸzes. Azt is kifejtette,
hogy időm nincs. Munk‡im beleillenek az Žppen most uralomra kerŸlő
‡ramlatba (ez magyar‡zza a meglepően ŽlŽnk sajt—visszhangot), de ha nem
maradok, Žs nem haladok egyŸtt az ‡ramlattal, šrškre elszalasztom a felz‡rk—z‡s
pillanat‡t. (Gassiot-Talabot bar‡tom, mintegy a fentiek illusztr‡l‡s‡ra, t’z Žv
mœlva ‡tp‡rtolt a hiperrealizmus, mint œj "uralkod— ‡ramlat"
művelőihez, kapcsolatunk is teljesen megszakadt.) Nem ‡ll’tom, hogy
nem tšprengtem Žs haboztam, de v‡laszt‡som vŽgeredmŽnyben nem volt. Negyvenšt
Žves mœltam, a csal‡d vonzereje tœl erős volt, a kalandv‡gy Žs az
elsz‡nts‡g m‡r nem volt elŽg
ahhoz, hogy "disszid‡ljak".
Ami
a ki‡ll’t‡s eredmŽnyŽt illeti: az erkšlcsi siker fŽnyes, az anyagi haszon nulla
volt. A galŽria igŽnyeit bar‡ti seg’tsŽggel sikerŸlt kielŽg’teni, s vastag
mapp‡mmal hazaindultam (felesŽgem m‡r kor‡bban hazautazott). Kereken egy
h—napot tšltšttem P‡rizsban, s a szerencse fintora: BŽcsben, szinte vŽletlenŸl,
sikerŸlt kŽt kŽpet eladnom, nem kellett aj‡ndŽkok nŽlkŸl hazajšnni.
Itthon
sŸtkŽrezhettem a dicsősŽgben s Žrezhettem tekintŽlyem emelkedŽsŽt. Most
ugyanis csak az erkšlcsi eredmŽny sz‡m’tott, az anyagi haszon ut‡n nem is
illett Žrdeklődni, hiszen a Nemzeti Bank szigorœ elő’r‡sai miatt
mindenki igyekezett letagadni minden bevŽtelŽt. A p‡rizsi ŽlmŽnyek kit‡g’tott‡k
a l‡t—kšršmet (ezœttal főleg a kort‡rs művŽszek dolgait meg a
nŽprajzi mœzeum gyűjtemŽnyŽt tanulm‡nyoztam elmŽlyŸlten), de arra
šsztšnšztek, hogy minŽl kšvetkezetesebben folytassam, most m‡r nagyobb mŽretekben
is, a "b‡lv‡nyokkal" elkezdett utat.
KŽt
dšntő lŽpŽst szeretnŽk eml’teni, amelyet mŽg ebben az Žvben tettem: a
"SzentkŽp" c’mű munk‡mon vŽletlenŸl ad—d— alakœ (teh‡t nem
form‡ra fŸrŽszelt) falemezeket, a monot’pi‡kb—l sz‡rmaz— vonalmint‡kkal
befestve, ragasztottam fel sštŽt, egysz’nű h‡ttŽrre. Ezzel a kŽp s’kj‡b—l
kilŽptem a harmadik dimenzi—ba. Az "…reg b‡lv‡ny kicsinyŽvel" m‡r
durv‡n mint‡zott, a s’kb—l enyhŽn kiemelkedő, Žrdes felŸletű, tompa
sz’nezŽsű figur‡kb—l ‡ll. Itt a plasztikus felŸlet elő‡ll’t‡s‡ra mŽg
olajos anyagot haszn‡ltam (ami kissŽ repedezőnek bizonyult). A
tov‡bbiakban vinil-műgyant‡b—l, koksz-hamub—l, fehŽrcementből Žs
fűrŽszporb—l ‡ll— keverŽket k’sŽrleteztem ki. (Marg—n: p—tolni!) Az ebből kŽsz’tett daraboknak a
"salakrelief" nevet adtam (utalva az alapanyagot kŽpező hamura).
Fontos kŸszšbre Žrkeztem teh‡t: kezdtem megtal‡lni a technik‡t, amely alkalmas
r‡, hogy kibontsa, kikŽnyszer’tse belőlem a tudatom alatt rejtve Žlő,
r‡m jellemző form‡t.
A
p‡rizsi ki‡ll’t‡st kšvető nŽh‡ny Žv alatt sok šsztšnzŽst adott -- s ami
tal‡n mŽg fontosabb volt, mag‡nyoss‡gomon enyh’tett, elszigeteltsŽgemből
kiragadott -- rŽszvŽtelem az ƒp’tők Műszaki Klubj‡nak
kŽpzőművŽszeti szakoszt‡ly‡ban. Az elmŽleti vit‡kkal,
beszŽlgetŽsekkel tšltštt šsszejšveteleken k’vŸl időnkŽnt egy-egy tag
munk‡it b’r‡ltuk meg kšzšsen. A csoport šnfel‡ldoz—, lelkes szervezője
dr.So—s Imre volt. Ebben a t‡rsas‡gban ismerkedtem meg Fekete BŽl‡val, çgh
Ajkelin Lajossal, Gyarmathy TihamŽrral, KŸrthy S‡ndorral, a Franciaorsz‡gb—l
meghalni hazajštt Kand— Gyul‡val, s itt œj’tottam meg a kapcsolatot Papp
Oszk‡rral (b‡r bar‡ts‡gunk csak p‡r Žvvel kŽsőbb v‡lt igaz‡n szoross‡). A
csoport nyilv‡nos fellŽpŽsŽnek mŽg nem jštt el az ideje. Erre csak 1969-ben, az
Žn Žletemnek Žs a magyar festŽszet tšrtŽnetŽnek is annyira fontos esztendejŽben
ny’lt alkalom, a m‡r kor‡bban művŽszettšrtŽneti jelentősŽgűvŽ
v‡lt Iparterv-szŽkh‡zban.
Ekkoriban
ismerkedtem meg az illeg‡lisb—l lassankint fŽlleg‡liss‡ v‡l— modern tšrekvŽsek
odaad—, hozz‡Žrtő Žs eredmŽnyes t‡mogat—j‡val, Mezei Ott—val. Az ő
kšzvet’tŽsŽvel kerŸltem bele a SzŸrenon t‡rsas‡gba (hangsœlyozottan nem volt
csoport vagy iskola), amely Cs‡ji Attila kšrŸl szerveződštt. Itt olyan
remek fick—kkal tal‡lkoztam, mint Haraszty Istv‡n, a szellemes gŽp-szobrok
alkot—ja, Kar‡tson G‡bor, Pauer Gyula, IlyŽs Istv‡n Žs m‡sok. NevŽt a
"szŸrrealista" Žs nonfigurat’v" szavak šsszevon‡s‡b—l Cs‡ji
Attil‡t—l kapta a t‡rsas‡g, illetve h’ressŽ v‡lt ki‡ll’t‡sa, amely azonban
szintŽn kŽsőbbre maradt, a sorsdšntő 1969-es Žvre.
A
"salakrelief" kŽpek mellett ebben az időszakban (1966-67-ben
vagyunk) œjabb technikai œj’t‡s kezdett foglalkoztatni. Tal‡ltam egy-kŽt rŽgi,
nagyon korhadt pall—t, illetve deszk‡t. Ezeknek lefŸrŽszelt darabjair—l
nyomatokat kŽsz’tettem. Előszšr nyomdafestŽkkel, majd sz’nes
olajfestŽkkel, azt‡n fehŽr alap helyett fekete pap’rra. Nyomtat‡sra alkalmas,
v‡ltozatos mŽretű Žs form‡jœ fadarabokb—l lassan gazdag gyűjtemŽnyem
keletkezett, s mŽg gazdagabb volt az a vil‡g, amely felt‡rult előttem,
amikor ezekkel a nyomatokkal j‡tszva, darabjaikb—l koll‡zsokat csin‡ltam, œgy,
mint kor‡bban a monot’pi‡kb—l. Itt nem hallgathatok el egy fura kšrŸlmŽnyt: m‡r
első "makar—ni st’lusœ" lapjaimra, majd a salakreliefjeimre is
sokan mondt‡k, hogy faerezetre, a fakŽreg mint‡zat‡ra emlŽkeztetnek, b‡r Žn
akkor mŽg arra nem gondoltam. A kŽz nehŽzkes mozg‡s‡nak nyom‡t viselő,
merev Žs Ÿgyetlen technika helyett tal‡ltam egy jobbat, amely ŽrzŽkenyebben Žs
h’vebben, a termŽszet bizonyos mint‡zatait mintegy direktben seg’tsŽgŸl vŽve,
h’vta elő a bennem m‡r Žrlelődő form‡kat. Azaz: nem a monot’pi‡k
ut‡nozt‡k a termŽszetet, hanem a termŽszetet igaz’tottam a monot’pi‡kban
bontakoz— form‡khoz.
A
monot’pi‡k lassan elmaradtak, helyettŸk előtŽrbe kerŸlt a fametszet. Itt
is technikai œj’t‡s ‡llt az indul‡s mšgštt: az ‡ltal‡nosan elterjedt,
kšrtef‡b—l kŽszŸlő Žs vŽsővel megmunk‡lt keresztdœcok helyett
har‡ntdœcokat haszn‡ltam, amelyeken csak kŽssel lehet dolgozni, mert a
v’zszintes, a fadœc felŸletŽvel p‡rhuzamosan fut— farostokban a vŽső elakadna
s legfšljebb felszak’tan‡ őket. A csak kis mŽretben, j— dr‡g‡n kaphat— Žs
istentelenŸl kemŽny kšrtefa dœcokat egyszerű furnŽrozott bœtorlappal
helyettes’tettem. Ezzel gyorsan lehetett dolgozni, megkšnny’tette a sz’nes
metszetek kŽsz’tŽsŽt Žs -- minthogy szŽtszedett —cska bœtorok darabjait
haszn‡ltam -- a nyomtat— felŸletŸl szolg‡l— legfelső lemez erezettsŽge,
kopotts‡ga a legv‡ltozatosabb hat‡sok kipr—b‡l‡s‡t tette lehetővŽ.
Kšzben
1968-ra kaptam egy œjabb cs‡b’t— aj‡nlatot ki‡ll’t‡s rendezŽsŽre, mŽghozz‡ a
vil‡g kšzepŽn, New York v‡ros‡ban. A Columbia Egyetem Kelet-KšzŽpeur—pai
IntŽzete h’vott meg, hogy mutassam be œjabb munk‡imat ki‡ll’t‡si termŽben. Mit
kerteljek: az intŽzet igazgat—ja s—gorom, De‡k Istv‡n tšrtŽnŽsz volt.
A
K‡d‡r-AczŽl-rendszer saj‡tos belső ritmusa szerint a gazdas‡gi laz’t‡s
ideol—giai kemŽnykedŽssel j‡rt egyŸtt. Ilyenform‡n az "œj
mechanizmus" bevezetŽsŽnek napjaiban kŽptelen voltam megkapni az engedŽlyt
a lektor‡tust—l "a magyar művŽszet kŽpviseletŽre alkalmatlan" műveim
kisz‡ll’t‡s‡ra. A m‡r bev‡lt elj‡r‡shoz folyamodtam: a nagyobb mŽretekről
lemondva egy csom— kismŽretű kŽpet, főleg grafik‡t csomagoltam šssze
s csempŽsztem ki magammal. ƒrkezŽsem m‡jus elejŽre, a nagy New York-i
di‡kl‡zad‡s első napjaira esett. A hatvannyolcas di‡kmegmozdul‡sok,
nŽgertŸntetŽsek, szinte polg‡rh‡borœs jelenetek izgalmair—l, a hol
fšlemelő, hol viszolyogtat— ŽlmŽnyekről nincs itt hely besz‡molni. A
lŽnyeg: a Columbia egyetemen lehetetlen volt ki‡ll’t‡st tartani, a nyit‡st,
tšbbszšri halaszt‡s ut‡n, le kellett mondani.
A
New York-i lebőgŽs nem szegte kedvemet. Egyre erősebben v‡gytam r‡,
hogy valamilyen elfogadhat— kšrnyezetben Žn magam egyŸtt l‡ssam, s egyben a
nyilv‡noss‡gnak is bemutassam munk‡im jav‡t. òjra pr—b‡lkoztam itthon, s vŽgŸl
a Műcsarnokban Vizy Ott— vett p‡rtfog‡s‡ba. Az ő seg’tsŽgŽvel
sikerŸlt meg‡llapod‡sra jutni, amely szerint 1969 nyar‡n, a R‡k—czi œti FŽnyes
Adolf Teremben (ugyanott, ahol első bemutatkoz‡som volt) "fŽl
šnkšltsŽges" ki‡ll’t‡st rendezhetek, vagyis nem kapom meg a termet ingyen,
de a kšltsŽgeknek csak a felŽt kell fizetnem. Eddig csak vagy-vagy lŽtezett,
Kass‡knak pŽld‡ul, aki valamivel kor‡bban ‡ll’tott ki ugyanott, az egŽsz, nem
is olyan csekŽly šsszeget v‡llalnia kellett. ƒn voltam az első, s egyben
az utols—, akin a h‡rom T-betű (t‡mogatott, tűrt, tiltott)
korszak‡nak ezt a remek štletŽt kipr—b‡lt‡k. Zavar akkor keletkezett, amikor
jštt az ‡raz— zsűri. Ennek ugyanis az volt az utas’t‡sa, hogy az ingyenes
(teh‡t az első T al‡ tartoz—) ki‡ll’t—k kŽpeit ‡razza, az šnkšltsŽgesekŽt
(a "tűrt" kateg—ri‡t) pedig ne, ’gy megfosztva őket att—l a
lehetősŽgtől, hogy kšzŸletek v‡s‡roljanak tőlŸk. Az Žn esetemben
hosszas tanakod‡s ut‡n az lett a dšntŽs, hogy minden m‡sodik kŽp kap ‡rat,
adhat— teh‡t el kšzŸletnek. Mondani se kell, hogy a MinisztŽrium, az egyetlen
kšzŸlet, amely -- mintegy kštelessŽgszerűen -- v‡s‡rolt, nem heder’tett a
zsűri fontoskod‡s‡ra, s egy "‡razatlan" koll‡zst vett meg.
A
ki‡ll’t‡s előkŽszŸletei a legnagyobb takarŽkoss‡g jegyŽben folytak. A
plak‡thoz azt kapta a nyomda klisŽnek, amit Žn metszettem lin—leumba, a
megh’v—k rŽgi főiskol‡s kollŽg‡m Žs j—bar‡tom, Fekete GŽza seg’tsŽgŽvel
kŽszŸltek, aki a nyomdaipari szakkšzŽpiskola tan‡ra volt. Ő szedte ki
kŽzzel a szšveget, s egy Žjjel, az iskola műhelyŽben, egyŸtt hœztuk le a lapokat.
Ugyanez a műhely nyomtatta a nagyon szerŽny, saj‡t tervezŽsű
katal—gust, h‡rom gyenge minősŽgű, fehŽr-fekete reprodukci—val. Nem
emlŽkszem, hozz‡j‡rult-e a Műcsarnok a kšltsŽgeihez. Aligha, mert rendes
impresszum sincs rajta a nyomda megnevezŽsŽvel, csak annyi, hogy Žn vagyok a
felelős kiad—, Žs 520 pŽld‡nyban jelent meg.
M‡r
rŽgebben elhat‡roztam, hogy a ki‡ll’t‡snak c’met adok. Ebben nem annyira
valamilyen ‡ll‡sfoglal‡s igŽnye vezetett, hanem a propagandaszempont: egy
Žrdekes c’m tal‡n tšbb embert tesz ŽrdeklődővŽ. A katal—gusban
szereplő huszonnŽgy "kŽp" (teh‡t salakrelief, tempera vagy
olajfestmŽny) kšzŸl kilencnek a c’mŽben szerepelt a "b‡lv‡ny" sz— (a
"grafika" minős’tŽsű monot’pi‡k Žs koll‡zsok esetŽben csak
20:4 volt az ar‡ny), de az "angyal", "forma",
"figura" is legtšbbszšr valami merev, bumfordi, b‡lv‡nynak is
beillő alakot jelentett; ’gy t‡madt az štlet, hogy a ki‡ll’t‡s c’me
"B‡lv‡nyok" lesz. Az štlet bev‡lt, tal‡n tœls‡gosan is. A
"b‡lv‡ny" amolyan szabadalmaztatott specialit‡som lett, a
ki‡ll’t‡saimr—l az—ta megjelent sz‡mtalan ismertetŽsnek Žs kritik‡nak kb. fele
a "Veress P‡l b‡lv‡nyai" c’met viseli.
A
katal—gus előszav‡nak ’r‡s‡t Wešres S‡ndor v‡llalta, akivel 1947-ben
ismerkedtem meg, s ha nem is tartoztam szorosabb bar‡ti kšrŽhez, j—
ismeretsŽgben voltunk, szerette a munk‡imat. Gyšnyšrű szŽp szšveget ’rt,
nekem főleg az a mondata tetszett, amelyben (tal‡n Hamvas BŽla: "a
kŽp nŽzi az embert" gondolat‡t ‡tvŽve) a kŽp ‡that— szemmŽ
sűrűsšdik, "tŽtlen, mŽgis hatalmas tekintettŽ, amely a nŽző
pillant‡s‡t viszonozza var‡zslatosan". Sajnos azt is bele’rta, hogy
szŽlsősŽgesen hum‡nus festő volnŽk, mert "sohasem a
termŽszetből mer’tek", hanem rŽgi civiliz‡ci—k emlŽkeiből. Ezt a
tŽves ‡ll’t‡st azut‡n Frank J‡nos kinevezte "kulcsmondatnak", tŽves
ir‡nyban befoly‡solva sz‡mos kŽsőbbi ŽrtŽkelŽst.
A
Műcsarnok rendezőnek Baranyi Juditot kŸldte ki, neki -- kŽrŽsemre --
(Žs őt tapintatosan befoly‡solva) seg’tett KerŽkgy‡rt— Pista, aki a
Corvina kiad—ban dolgozott, s ’gy felesŽgem rŽvŽn ismerkedtem meg vele.
KerŽkgy‡rt— nem művŽszettšrtŽnŽsz, hanem irodalm‡r, de nem ismerek n‡la
jobb šsztšnű, tal‡l—bb ’tŽletű kŽpzőművŽszeti kritikust. Ha
j—l meggondolom, ő volt az egyetlen ember, aki megsz’vlelendő,
hasznos tan‡csokat tudott adni munk‡ban levő kŽpeimhez. Ami pedig a
ki‡ll’t‡srendezŽst illeti, vakon megb’ztam benne. Sz’v—s tŸrelemmel Žs intenz’v
beleŽlŽssel kŽpes volt —r‡kig rakosgatni a kŽpeket, am’g elő nem ‡llt az,
hogy "egym‡st erős’tik" Žs "egyŸtt sz—lnak", mint a
zenekar.
A
megnyit‡sra B‡lint Bandit kŽrtem fel. Őt m‡r rŽgen, mŽg az Alkot‡s
idejŽből ismertem, de szorosabb bar‡ts‡got csak a hatvanas Žvekben, P‡rizsb—l val— hazaŽrkezŽse ut‡n
kštšttŸnk. MegkŽrdezte, van-e valami k’v‡ns‡gom, hogy mit mondjon. Csak egyet
kŽrtem: ne eml’tse œjs‡g’r—i "mellŽkfoglalkoz‡somat". Mondani sem
kell, hogy megnyit—beszŽdŽt ’gy kezdte: "Veress Pali megkŽrt ugyan, hogy
ne eml’tsem, de ... stb." Efšlštti bosszankod‡somat hamar eloszlatta a
megnyit‡s j— hangulata, a kšzšnsŽg nagy lŽtsz‡ma, s ‡ltal‡ban a ki‡ll’t‡s sikere.
Nagy sikernek Žreztem, hiszen a megh’v—k szŽtkŸldŽsŽn k’vŸl œgysz—lv‡n semmi
propagand‡t nem fejtettŸnk ki, mŽgis -- sz‡momra meglepetŽskŽnt -- minden
napilapban, a TŸkšrben Žs az ƒs-ben, s mŽg a katolikus òj ƒletben is jelent meg
kritika. A Quarterly Žs a Daily News nem volt meglepetŽs, oda megvolt a
szemŽlyes kapcsolat, de az Ungarische Rundschau v‡ratlanul Žrt.
A
j— sajt—visszhangn‡l mŽg fontosabbnak Žreztem, hogy nagyon sok l‡togat— volt.
Eddig ismeretlen ŽlmŽny: vevők jelentkeztek. MindennŽl nagyobb
jelentősŽge volt annak, hogy œj bar‡ts‡gok alakultak ki. Papp Oszk‡rral,
akit 1947 —ta ismertem, most kerŸltem szorosabb kapcsolatba, olyannyira, hogy a
hetvenes Žvekben megalak’tottuk a "Kettek" csoportj‡t, azaz PŽcsett,
Nagyat‡don, Kaposv‡ron Žs m‡sutt kšzšsen tartottunk ki‡ll’t‡st. Tornai J—ska
œgy mutatkozott be, hogy a vendŽgkšnyvbe be’rta "A b‡lv‡nyok neve"
c’mű versŽnek kezdősorait.
(Sajnos csak id‡ig jutott az ’r‡ssal
1998--99 telŽn. A tov‡bbiakat csak ršviden, dokumentumok, fŽnykŽpek, levelek alapj‡n
-- Žs csak kis rŽszben a saj‡t emlŽkeimből -- p—tolom.)
ƒLETRAJZ-KIEGƒSZITƒS
1969-1999
A Tornai J—zseffel val—
megismerkedŽs, sok felfog‡sbeli kŸlšnbsŽgŸk ellenŽre, igaz bar‡ts‡ggal
folytat—dott. Nyaranta, a hetvenes Žvektől vadt‡boroz—kŽnt, 1981-től
a Dunaharaszti KšzsŽgi Tan‡cs ’r‡sos engedŽlyŽvel, sűrűn s‡toroztak
egyŸtt, csal‡ddal, bar‡tokkal, Dunaharaszti mellett, a fenyővel, Žgerrel
beŸltetett homokdombokon (Tornai tipijŽt indi‡n mot’vumokkal d’sz’tette),
estŽnkŽnt a tűz mellett Ÿlve vŽg nŽlkŸli irodalmi, filoz—fiai Žs politikai
vit‡k folytak, kšzben nagy œsz‡sok a Duna-Tisza-csatorn‡ban. (Tanuskodik
erről egy "SzŸlőfšldem, Dunaharaszti" c’mű, Tornai
ir—szšvetsŽgi elnšksŽge alatt kŽszŸlt TV-film, amelyben Veress P‡l is
szerepel.)
Tornai felkŽrŽsŽre
bor’t—t vagy illusztr‡ci—kat kŽsz’tett tšbb kšnyvŽhez (A b‡lv‡nyok neve, 1970;
Kiszakadva, 1972; Napt‡nc, 1975; A sikoltoz— r—zsa, 1995; M‡gia Žs metafizika,
1995; Minden, ami vir‡gzik, 1995. Tornai verseket ’rt hozz‡ KŽt, a hal‡l‡ra ’rt verse szerepel a
"MiŽrt s’rnak a metaf—r‡k" c’mű, 1991-ben megjelent kštetben.),
Tšbb alkalommal ’rt r—la kritik‡t, Žs megnyitotta ki‡ll’t‡sait.
Veress 1957 Žs 1978 kšzt sok kšnyvbor’t—t Žs illusztr‡ci—t kŽsz’tett. JelentősŽgŽben, az alakul‡s‡ra val— hat‡s‡val mindet felŸlmœlja egyrŽszt a Magyar H’rek Kincses Kalend‡rium‡ban (Boldizs‡r Iv‡n megrendelŽsŽre) 1969 Žs 1972 kšzštt Žvente megjelent 12-12 lin—metszetből ‡ll— sorozat (Magyar kšltők; Magyar nŽpdalok; TšrtŽnelmŸnk nagyjai; Magyar t‡jak), de főleg a R‡kos S‡ndor ‡ltal v‡logatott Žs ford’tott —ce‡niai nŽpkšltŽszeti gyűjtemŽny ("T‡ncol a hull‡msapk‡s tengerÓ, Eur—pa Kiad— 1986) 16 fametszete. R‡kost mindhal‡lig legjobb bar‡tj‡nak nevezte.
òjs‡g’r—kŽnt,
mint a Vil‡ggazdas‡g kikŸldštt tud—s’t—ja (gyakran csak ő volt akkredit‡lt
œjs‡g’r— Magyarorsz‡gr—l) ’rt a Kšzšs Piac pŽnzŸgyminiszteri tan‡cskoz‡sair—l, a Bretton Woods-i
‡rfolyamrendszer felboml‡s‡r—l, a
Kšzšs Piac p‡rizsi
valutareform-vit‡j‡r— Žs az ennek nyom‡n lŽtrehozott valutak’gy—r—l, a
ÒHœszakÓ washingtoni
tan‡cskoz‡s‡r—l, az IMF Žs a Vil‡gbank kšzgyűlŽsŽről – hogy
csak nŽh‡nyat eml’tsek eml’tsek hetvenes Žvekbeli cikkeiből. (Gyulai
Istv‡n, a főszerkesztője, ’gy dedik‡lta neki œj kšnyvŽt: ÒVeress
P‡lnak, a kšzšspiaci tud—s’t‡sok œttšrőjŽnek.Ó
1980-ban, a 60. szŸletŽsnapj‡n ment
nyugd’jba, de kšzben mŽg rŽszt vett a HVG megszervezŽsŽben, sőt ut‡na Žvekig olvas—szerkesztője maradt a
hetilapnak. A hetvenes-nyolcvanas Žvekben cikkei jelentek meg a KŸlgazdas‡gban
Žs a Nemzetkšzi SzemlŽben is (ezeket al‡’rta, a napilapokban csak sP szign—val
l‡tta el ’r‡sait).
Ez, Žs a
Szinyei-, majd a Gul‡csy munkakšzšssŽgben val— rŽszvŽtele (ez ut—bbiban kŽt
sikeres egyŽni ki‡ll’t‡sa is volt) jobb anyagi helyzetet teremtett sz‡m‡ra.
Megindultak a tanulm‡nyi Žs turistautaz‡sok, ut—bbiak kezdetben Trabanttal,
s‡torral, szisztematikusan vŽgigj‡rva a kisebb magyar v‡rosokat, falvakat, vidŽkeket, majd, az œtlevŽlszerzŽs
megkšnny’tŽse ut‡n a kŸlfšldet is (Olaszorsz‡g, Franciaorsz‡g, Anglia, Sv‡jc,
ErdŽly, Lengyelorsz‡g, NŽmetorsz‡g, Csehszlov‡kia, a Fekete-tenger kšrnyŽke,
kŽsőbb Korzika, Gšršgorsz‡g, Tšrškorsz‡g, stb., Žs œjra P‡rizs,
Olaszorsz‡g, œjra meg œjra az EgyesŸlt çllamok, a kanadai hat‡rt—l le a
mexik—iig).
Most m‡r
teljes erővel, szinte meg‡ll‡s nŽlkŸl festett. Minden nem csak kŸlső,
de belső akad‡lyt is lekŸzdő elsz‡nts‡ga mŽg fokoz—dott 1973
őszŽtől, 18 Žves Zs—ka l‡nya hirtelen hal‡la ut‡n. Egyre
csendesebben, mindink‡bb mag‡bafordulva Žlt Žs festett.
Sz’vesen
dolgozott alkot—h‡zakban, kŸlšnšsen KecskemŽten, az 1970-es Žvek Žvek
kšzepŽtől 1997-ig, kšzel hœsz Žven ‡t. KecskemŽtet "V‡lasztott
v‡ros‡nak " nevezte, minden Žvben egy-kŽt h—napot tšltštt ott, Žlvezte a
nagy műtermet, a tškŽletes zavartalans‡got. Dolgozott egyszer-kŽtszer
ZsennyŽn, HŽderv‡ron, T‡lly‡n, Tokajban is.
Kšzben egym‡st
kšvettŽk az egyŽni ki‡ll’t‡sok, most m‡r nem csak kisebb termekben (b‡r ilyen
is volt: JATE KISz-klub, Szeged; Sz’nh‡ztŽri ki‡ll’t—terem, PŽcs; NehŽzipari
Műszaki Egyetem, Miskolc; tiszakŽcskei MűvelődŽsi Kšzpont; Lila
Iskola a X.kerŸletben; v‡ndorki‡ll’t‡s Kaposv‡r-Nagyat‡d-Barcs Žs tšbbfelŽ az
NDK-ban), de j—l sikerŸlt t‡rlata volt 1977-ben ismŽt a FŽnyes Adolf-teremben,
1979-ben a Magyar Nemzeti GalŽria Műhelyki‡ll’t‡s-sorozat‡ban, 1986-ban
retrospektiv ki‡ll’t‡s az Ernst Mœzeumban (itt figyelt fel r‡ Lossonczy Tam‡s
Žs kezdődštt kšztŸk a holtig tart— bar‡ts‡g -- egyŽbkŽnt tal‡n ezt a
ki‡ll’t‡st tartotta a legfontosabbnak ŽletŽben), 1987-ben a Gul‡csy GalŽri‡ban,
amelynek j— nŽh‡ny Žvig tagja volt, 1988-ban az îbudai PincegalŽri‡ban. VŽgre
felfigyelt r‡ a kulturpolitika is: 1993-ban bev‡lasztott‡k a SzŽchenyi Irodalmi
Žs MűvŽszeti AkadŽmia tagjai kšzŽ ( "szŽkfoglal— ki‡ll’t‡s" a
Budapesti TšrtŽneti Mœzeumban). A 75. szŸletŽsnapj‡ra, 1995-ben megkapta a
Magyar Kšzt‡rsas‡gi ƒrdemrend KiskeresztjŽt, 1998-ban a Magyar Kšzt‡rsas‡g
ƒrdemes MűvŽsze d’jat. ƒlete utols— h‡rom ŽvŽben mŽg h‡rom fontos egyŽni
ki‡ll’t‡sa volt: 1997-ben a Vigad— GalŽri‡ban, 1998-ban uszadŽkfa-munk‡ib—l a
Podmaniczky-teremben Žs ZebegŽnyben a kšnyvt‡rban, majd 1999-ben a Budapesti
Francia IntŽzetben.
Ki‡ll’t‡sair—l,
munkamenetŽről sz‡mos kitűnő TV-film tanuskodik: a
Stœdi—-sorozatban Szegv‡ry Katalin h‡rom ad‡sban szerepeltette, Szemad‡m Gyšrgy
1991-ben Žs 1994-ben a HarckŽpekben, Žs vŽgŸl Kern‡cs Gabriella Žs B. Farkas
Tam‡s kiv‡l— portrŽfilmet kŽsz’tett r—la 1998-ban. Az Omnicolor TV, a XII. ker.
ad—ja, szinte minden ki‡ll’t‡s‡r—l tud—s’tott (pl. az 1999. febru‡ri Budapesti
Francia IntŽzet-beliről, amelyet Marc Delouze p‡rizsi kšltő nyitott
meg. Ki‡ll’t‡sai alkalm‡b—l a R‡di— is tšbbszšr megsz—laltatta (’gy az Ernst
mœzeum retrospekt’v ki‡ll’t‡s‡r—l). A r—la megjelent ’r‡sok list‡j‡t l‡sd a
V‡logatott irodalom-fŸggelŽkben..
TŸskŽs
Tibor kiv‡l— kismonogr‡fi‡t ’rt r—la, amely 1988-ban kelent meg a
KŽpzőművŽszeti Kiad— "Mai magyar művŽszet (mmm)
sorozat‡ban, SzelŽnyi K‡roly sz’nes fot—ival, Kajet‡n Endre szerkesztŽsŽben.
RŽgi
bar‡tai kšzŸl sokan meghaltak előtte: Megyeri Barna Žs BenczŽdi S‡ndor
szobr‡sz, B‡lint Endre, Iv‡n Szil‡rd, Sikuta Guszt‡v, Dombay Győző festő,
Fekete GŽza Žs Varga Hajdœ grafikus, Huzella Elek zeneszerző, Z‡dor Anna
művŽszettšrtŽnŽsz, Vargha Bal‡zs irodalm‡r. ƒlete vŽgŽig szoros maradt kapcsolata R‡kos S‡ndorral, Orb‡n
Ott—val, Lossonczy Tam‡ssal, Pap Oszk‡rral, Somly— Gyšrggyel, Tornai J—zseffel.
Megpr—b‡lom
elfogults‡g nŽlkŸl elkŽsz’teni a jellemrajz‡t. Rendk’vŸl szelid volt, de a
fontos dolgaiban, a munk‡j‡ban elsz‡nt; mindenre kiterjedt az ŽrdeklődŽse,
sokat olvasott, soha nem fitogtatta szŽleskšrű tud‡s‡t. M‡r j—val hetven
fšlštt is sz’vesen j‡rt el m‡s festők ki‡ll’t‡s‡ra, a fiatalokŽra is,
kort‡rs zenei bemutat—kra, avantg‡rd sz’nh‡zi előad‡sokra.
Utols— h‡rom
salakreliefje Žs egy sz’nes lin—metszete 1999 ‡prilis‡ban kŽszŸlt. M‡jus 7-Žn
halt meg.